Sorsom vagy - BEFEJEZETT

4. fejezet

Can

Amikor magamhoz térek, nem nyitom ki a szemem. Hiányérzetem van, így oldalra fordulok, hogy ismét az ölelő karokba fúrjam magam, de kezeim csak az üres takarót simítják. Erre már szétnézek, és keserűen veszem tudomásul, hogy egyedül vagyok. Akkor csak álmodtam, hogy Bao karjaiban aludtam el.

Szánalmasnak érzem magam, amiért ennyire vágyódom utána, hogy még az álmomba is befurakodott, de nem tehetek róla, ellenállhatatlanul vonzódom hozzá. Szeretném, ha ő is így érezne, de amilyen gyorsan elhúzott tegnap, talán nem így van.

Ekkor hallom, ahogy nyitódik az ajtó, és a szívem őrült ritmusba kezd, mert azt remélem ő jött hozzám. Egek! Szánalmas, hogy ennyire odavagyok, pedig nem is ismerem igazán.

Végül kiderül, hogy csak anyu jött be, így kénytelen vagyok megnyugtatni reménykedő szívemet.

- Végre felébredtél! Sokat aludtál ám! - mondja vidáman.

- Miért? Mennyi az idő? - kérdezem halkan.

- Péntek dél van, egy fél napig voltál kidőlve. Nem akartunk felkelteni, hogy ki tudd pihenni magad.

Lefelé görbül a szám, és igyekszem visszatartani kibuggyanni készülő könnyeim.

Anya erre odaül mellém, és a fejemet simogatva vígasztal.

- Jól van na! Minden rendben. Találkoztok még, biztos dolga volt, azért sietett annyira - mondja, miközben én csodálkozva nézek rá, hogy honnan tudja mi bajom.

- Jajj életem, az anyukád vagyok. Az a dolgom, hogy tudjam mi van veled.

A szavai után egy szót sem bírok kinyögni, ismét a karjaiba dőlök. Ő a hátamat simogatja, miközben engem a zokogás ráz. Jó érzés anya ölelésébe bújni, aki csendben ringat, hogy megnyugodjak. Pont, mint kiskoromban. Hosszú percekig maradunk így, mire jobban érzem magam, majd nem bírom megállni, és Baoról kérdezem anyát. Mit tud róla? Ki ő? Mit csinál?

- Úgy látom valaki talán szerelmes - mondja nekem mosolyogva, mire elpirulok. Anya összeborzolja a hajam, és mesélni kezd.

Így tudom meg, hogy az autómentős pasas Bao nagybátyja, aki azóta neveli őt, hogy pár éve meghaltak a szülei.

Be szokott segíteni a bácsikájának a srác, és eszes gyerek, de az iskolában halasztania kellett egy évet, mert a nagybátyjának volt egy balesete. Ezek szerint már akkor is itt élt, amikor gyermekkorom nyarait a nagyinál töltöttem. Hogy nem találkoztunk eddig?

Miután elmondta, amit lehetett, anya kimegy, hogy felöltözhessek. Amikor összeszedtem magam, indulnék lefelé, hogy egyek valamit, de előbb még vetek egy pillantás a telefonomra, ahol látszik, hogy Mike többször is keresett, több üzenetet is írt. Szegény, teljesen elfeledkeztem róla. Gyorsan felhívom, hogy beszéljek vele, egy fél óráig is eltart, de végül megnyugszik, nekem meg sikerül végre valami ennivaló után néznem.

A konyha felől vidám hangok jöttek, egy pillanatra megálltam az ajtóban, amikor is megláttam, hogy a szüleim, meg a nagyi mellett a haverom, Eric is ott van. Hirtelen csend lesz, amikor észrevesznek, de egy pillanattal később, amikor beljebb lépek, ugyanaz a hangzavar vesz körbe, amit a folyosóról is hallottam.

Rengeteg kérdés kavargott bennem, miközben szeretteimmel körülvéve igyekeztem megtölteni éhes hasamat. Ki más, mint Bao töltötte ki a gondolataimat.

Csendben teltek az iskolakezdésig hátralévő napok. Baot nem sokszor láttam azóta, de amikor igen, abban sem volt köszönet, mert rideg, elutasító lett a viselkedése, ami nagyon fájt, mert alig vártam, hogy újra lássam, de ő úgy tűnik nem így volt ezzel. Néha ugyan akadtak olyan pillanatok, amelyek okot adtak a reménykedésre, hogy talán jól alakul köztünk minden, például amikor a helyi könyvesboltból kilépve figyelmetlen voltam, nem vettem észre az őrülten tekerő bringást, aki elütött volna, ha nincs ott, hogy megmentsen.