Kávézacc

Cortado (YKM kieg.)

Keiji volt az első, aki észrevette a tengert.

A fiú izgatottan szólt közbe Hide és Isao civakodásába, és kimutatott a taxi ablakán. Shio áthajolt a barátján – a tenger ragyogó kék csík volt a láthatáron. Ugyan egész eddig a repülőből bámulták ugyanezt az óceánt, de mégis, Shio szíve izgatott boldogsággal telt meg, amikor ilyen közelről meglátta.

– A sofőr azt mondja, már csak húsz perc – fordult hátra Yuto az anyósülésről, az ő arca is vidámságról árulkodott. Álca gyanánt használt baseballsapkáját hátratolta a fején, a maszkja az álla alatt.

– Hát, én hiszek neki – mondta Hide –, bár azt hittem, itt, a semmi közepén messziről látni fogjuk a házat.

– Egy nagy szikla mögött van – felelte Yuto visszafordulva. – És alacsony, egyemeletes. Majd meglátjátok.

– Nagyon remélem – motyogta maga elé Keiji. Szegény srác soha nem volt tűnt még ilyen kialvatlannak, pedig átaludta a hosszú repülőutat. Ami Shiót illeti, ő egy órára, ha le tudta hunyni a szemét, kényelmes első osztályú székek ide vagy oda. Egy csomó filmet megnézett félig, meg sudokuzott, de mindig utálta a hosszú repülőutakat. Legalább most nem New Yorkba mentek, ahová átszállásokkal együtt egy napot utaztak egy koncert kedvéért.

Keiji, Hide és Isao nem fogadták valami lelkesen, amikor a reptérre érve rájöttek, hogy a Hawaii meglepetésnyaralás sok repüléssel is együtt jár, de amikor leszálltak a meleg napsütésbe a nyálkás tokyói ősz után, mindenki elfeledte görcsös végtagjait és a fejfájást. Ráadásul az időeltolódások miatt nyertek egy fél napot az életükbe, haha. Amikor Yuto és Shio tegnap – vagy tegnapelőtt? Shio úgy döntött, nem akad fel ezen – eléjük állt a meglepetéssel, nagyon megörültek, bár Isao nehezen hagyta ott a számítógépét, amikor játszani tervezett a szabadságuk alatt. De jó ötlet volt, mindenki megveregette Yuto fejét érte.

Shio nem merte lehúzni az ablakot, úgyhogy azon keresztül kémlelt ki. Az úton, amin haladtak, csak néhány másik kocsival osztoztak, elvétve egy-egy ház vagy kisebb település látszódott a távolban. Nagyon messze mögöttük lehetett a nagyváros, amit elhagytak. Az ég túl fényes volt, Shio csak hunyorogva látott, de a szélben ringó pálmafák mögött mintha látszott volna a Mauna Loa sötét sziluettje.

Most remélhetőleg nem fog kitörni. Vicces lenne. De nem, nem. Shio nem akarta elveszíteni az életét rögtön azután, hogy visszakapta.

A sofőr lekanyarodott a főútról, és végre szembe került velük a tenger, közelebb érve egyre fényesebb és szélesebb lett a kora délutáni napsütésben ragyogó kék csík. Az útjuk egy darabig pálmafás-füves ligetek közelében vezetett, elhagytak egy út menti büfét, később egy kis tengerparti települést, aztán egy sziklásabb vidékre kanyarodtak.

Yutónak igaza volt – a ház, amit béreltek a hétre, csak akkor tűnt fel egy nagyobb kődarab mögött, amikor már gyalog is öt perc alatt odaértek volna. Az autó gyorsabb volt, Shio még be sem tudta fogadni az épület látványát, máris egy kavicsos felhajtón voltak, a két garázs közül az egyik előtt, amelyeket sövény és lámpácskák választottak el egymástól.

– Nagyon köszönjük! – Yuto kifizette a sofőrt, addig Shio kiszállt, hogy a hátsó sorban ülő Hide és Isao is kijussanak. Ahogy kinyitotta az ajtót, rádőlt a meleg, Shio alig várta, hogy átvegye a rövidnadrágját. Hunyorgott, amíg segített kipakolni a sofőrnek a bőröndjeiket, és akkor is, amikor megpróbált felnézni a házra, amíg a taxi elhajtott és Yuto és a többiek a bejutással szórakoztak.

Az épület földszintje kissé süllyesztve volt, és épp, hogy nem ért hozzá a mellette terpeszkedő jókora darab, növényekkel befutott meredek sziklához, ennek ellenére krémszínűre vakolt fala, kívülről elsötétített, fakeretes ablakai kifogástalanul tisztának tűntek. A masszív fakerítés csaknem az emelet szintjéig felért, hogy biztosítsa a zavartalan és privát pihenést – ami elég fontos volt Shióék esetében. Nem posztoltak vagy említették sehol, hogy nyaralni mennek és hogy hova, de biztos, ami biztos. Nem hoztak magukkal testőrt, úgyhogy extra elővigyázatosnak kellett lenniük. Riasztó is volt, amit Yuto kikapcsolt a foglaláskor kapott kóddal. Shio egy pár lépéssel lemaradt a többiektől, de ők megtorpantak az előtérben és ott álmélkodtak, Shio csak a magasságának köszönhetően látott be a fejük fölött a házba.