̶J̶u̶s̶t̶ ̶o̶n̶e̶ ̶n̶i̶g̶h̶t̶ with you [Changlix omegaverse]

3.🔞

Mikor Changbin megjelent a színpadon Felix hirtelen levegőt is elfelejtett venni. Binnek olyan karizmája volt (na meg karizma), hogy a kis szeplős azt sem tudta, hogy fiú-e, vagy lány. Csak ült ott egyedül a bokszban, miközben a nyakát nyújtogatva szájtátva bámulta a pódiumot birtokba vevő és uraló férfit.

Egy igazi, hamisíthatatlan alfa volt...

-Látom megvan Changbin első számú rajongója - huppant le váratlanul Lix mellé Jisung, majd a fiú elé tett egy üveg sojut.
-ANYÁD - kiáltott fel ijedtében az ausztrál. - Te rohadék, jól itt hagytál - förmedt rá dühösen és meglökte a legjobb barátja vállát.
-Szívesen - vigyorgott rendületlenül a mókusarcú. - Remélem minimum leszoptátok egymást az asztal alatt - jegyezte meg csak úgy félvállról, mire Felix szemei tányér méretűre nőttek.
-Nem vagy normális Jisung - hápogta teljes sokkban. Tekintete ismét a színpadon tomboló rapperre tévedt és nagyot kortyolt a sojuból. - Meghívott a backstage-be koncert után...
-NEM MONDOD?! - sipította bepörögve az alacsonyabb. - Végre Lixie, ma este felavatják a szűz kis segged - tapsikolt lelkesen.

A szőke szépség csak fásultan sóhajtott egyet és ismét meghúzta a kezében lévő üveget. Han somolyogva nézte a fiú kínlódását. Jobban ismerte Felixet bárkinél és nagyon jól tudta, hogy milyen gondlatok és érzések kavarognak épp a barátjában.
-Nem mindenki olyan kanos kis dög, mint te - morogta az orra alatt. De kit akart becsapni...? Annyira rávolt már gerjedve Changbinre, hogy szíve szerint lerángatta volna az emelvényről.
-Jaj ne már - forgatta meg a szemeit Jisung. - Szinte szemmel basztátok egymást... Szerinted miért léptem le? - tette fel a költői kérdést, amit Felix elegánsan figyelmen kívül hagyott.

Changbin fellépése alig egy órán át tartott, de az ausztrál fiú mégis úgy érezte, mintha legalább egy évtized telt volna el. Mikor a rapper a pódiumról lelépve egyenesen feléjük tartott Han gyorsan felállt az asztaltól és vigyorogva magára hagyta az elsápadt Felixet. Vágyott az idősebb társaságára, ohh de mennyire... Viszont érthető okokból ellenérzések is kavarogtak benne, hiszen épp most készült összeszűrni a levet egy vadidegen alfával.

Hiába a józan ész, valamiért még sem tudott nemet mondani neki...

-Hogy tetszett a koncert? - ült le a szeplős fiú mellé Changbin. Egyik karjával lezseren átölelte Felixet és széles terpeszbe helyezkedett.
-Eszméletlen voltál hyung! - tört felszínre a fanboy Lixből, amin a másik jót nevetett. - Egy állat vagy a színpadon - csóválta meg a fejét vigyorogva a pici. Changbin kacéran közelebb hajolt hozzá és finoman két ujja közé csípte a fiú állát.
-Nem csak ott - suttogta az ausztrál ajkaitól csupán csak pár milliméterre és meleg lehelete csiklandozta Felix párnácskáit. - Gyere, beszélgessünk - paskolta meg a szőkeség combjait, majd az asztaltól felállva felé nyújtotta a kezét.

Lixie habozás nélkül ragadta meg Changbin mancsát és még az ujjaikat is összefűzte. Mindkettejük arcán óriási mosoly terült el és Felix hagyta, hogy Bin a kezénél fogva húzza őt végig a tömegen. A szórakozóhely egy igencsak eldugott szegletében kötöttek ki és a fiatalabb gyomra tűhegynyire zsugorodott az izgalomtól.

Bin kinyitotta előtte a falapot és óvatosan betessékelte a fiút a helységbe. Egy hatalmas bőr kanapé, egy dohányzó asztal és egy hűtő volt található csak a szobában, de a szófa láttán Felix szíve hatalmasat dobbant. Mennyi mindent lehetne csinálni ott...
-Felix szeretném ha tudnád, hogy semmi olyat nem fogok tenni veled, amit te ne szeretnél! Bármikor kiléphetsz azon az ajtón - morogta a fülébe Changbin, miközben hátulról magához ölelte a kis szeplőst és kezeit a csípőjére csúsztatta.