̶J̶u̶s̶t̶ ̶o̶n̶e̶ ̶n̶i̶g̶h̶t̶ with you [Changlix omegaverse]

12.

Az ott maradt négy vérfarkas és Felix, döbbenten bámultak a távozó Minsung páros után. Bár az ausztrál fiúcska nem sok mindent fogott fel a körülötte történtekből, ami most az egyszer hasznos volt... Ha az agya nem lett volna totál K.O az elfogyasztott soju mennyiségtől, akkor Lixie most biztosan sokkos állapotban lenne a rázúdult információktól.

Changbin volt az első aki felocsúdott a döbbenetből és hangosan felmorranva Hyunjin felé fordult. Az egész szobát fojtogató menta illat lepte el, amit hiába próbált meg Reila és Jeongin a saját feromonjaikkal ellensúlyozni. Az alfa szeme fenyegetően villant a magas szőkére, aki olyan apróra húzta össze magát, amennyire csak tudta és rögtön odébb araszolt Felixtől.
-Hyung, kérlek - lépett a két férfi közé Jeongin és átható, szelíd pillantásával megpróbálta lenyugtatni Changbint, de sajnos sikertelenül. Az alacsonyabb könnyedén odébb tolta őt és Hyunjin fölé tornyosulva ordítani kezdett a béta arcába.

-Hogy voltál képes ezt tenni velem Hyunjin?! - kiabálta szinte önkívületi állapotban Bin. - És Felixel - tette hozzá, miközben a kis szeplősre mutatott, aki a kanapén összekuporodva riadtan nézte a körülötte történő eseményeket. - Neked tényleg semmi sem szent Hwang?! - tette fel a költői kérdést, mire a fiatalabb szégyenében lesütötte a szemeit.
-Sajnálom alfám - motyogta alig hallhatóan, de továbbra sem mert Changbinra nézni. Tudta, hogy messzire ment és most (jogosan) rettegett a haragjától. - De szeretem őt... - tette hozzá, mire az idősebb dühében rávágott a mellette lévő asztalra.
-NEKED FOGALMAD SINCS ARRÓL, HOGY MI A SZERETET - üvöltötte Bin és szerencsétlen bútor recsegve ropogva adta meg magát az alfa erejének.

Hyunjin összeszedte minden bátorságát és remegve a férfira nézett. A térdeire borulva hódolt be az alfa előtt és alázatosan lehajtotta a fejét. Tudta, hogy mennyire rossz ötlet kikezdeni azzal, aki bevésődőtt Changbinnek, de annyira elvakította a Felix iránti sóvárgása, hogy képtelen volt ép ésszel gondolkodni...

És ennek most meg kell innia a levét.

Reila és Jeongin ugrásra készen nézték az eseményeket, felkészülve a legrosszabbra. Tudták, hogy az alacsonyabb nem egy vérengző vadállat, de előbb utóbb mindenkinek elfogy a türelme... Hyunjin már épp szólásra nyitotta volna a száját, amikor egy vékonyka, nyöszörgő hang magára vonta a négy vérfarkas figyelmét.
-Binnie... - nyafogta elhaló hangon az ausztrál fiú. - Rosszul vagyok - panaszolta, majd megpróbált talpra állni, de a lábai cserben hagyták.
-Lixie? - nyúlt a fiúcska után Changbin, de Reila gyorsabb volt nála.

-Hagyd, majd én intézem - lökte el az alfa nőstény finoman Bint és szigorú tekintetével a társát pásztázta. - Te először is nyugodj le és szedd össze magad - jelentette ki ellentmondást nem tűrően és ingerülten megcsóválta meg a fejét. - Felixnek kurvára nem erre van most szüksége, hanem egy stabil támaszra... - Changbin szomorúan a kicsire nézett és látva összezavarodott tekintetét majd' megszakadt a szíve. Nem akart előtte veszekedni, nem akarta a fiúcskát ekkora stressznek kitenni. A biztos pont szeretett volna lenni számára és tudta, hogy Reilának igaza van... Először le kell nyugodnia.
-Ezt terítsd rá, nehogy megfázzon - mosolyodott el haloványan Bin és az alfa nőstény kezébe nyomta a bőrdzsekijét.

-Gyere pipi, levegőzünk egyet - karolta át félszegen a kis szeplőst Reila és gondosan bebugyolálta Changbin kabátjába őt.
-Hová megyünk? - nézett le rá összeakadó szemekkel a fiatalabb.
-Minél messzebb innen... - sóhajtott gondterhelten a lány, majd még egy biztató pillantást küldött párja felé és kivezette Lixiet a helységből.