̶J̶u̶s̶t̶ ̶o̶n̶e̶ ̶n̶i̶g̶h̶t̶ with you [Changlix omegaverse]

4.

A novemberi éjszaka kellemesen csípős volt és Felix élvezettel szívta a tüdejébe a hűvös, friss levegőt. Lenge öltözéke ellenére sem fázott, fűtötte valami belső tűz, aminek ő sem értette az okát. Régebben Hyunjin mellett érzett ilyet, amikor fülig szerelmes volt a fiúba, de Changbin felé valami teljesen más emóció húzta.

Valami lángoló és mindent végig perzselő...

Felix mosolyogva nézett le összekulcsolt kezeikre. Apró praclija szinte elveszett Changbin mancsában és ezt a látványt még mókásabbá tette azt, hogy az alfa alacsonyabb volt nála. De Lixiet ezt egyáltalán nem zavarta... Sőt, imádta! Tetszett neki, ahogy az idősebb törékeny porcelán babaként bánik vele, hogy minden mozdulatából érződik a gyengédség, de mégis oly' könyörtelenül vette birtokba a testét. Belepirult a gondolatba, hogy nem rég mit műveltek a klubba, ám hirtelen ekkor eszébe jutott valaki más is.

-Oh, várj - torpant meg váratlanul a szőkeség és kapkodva elővette a mobilját. - Szólnom kell Jisungnak, nehogy aggódjon miattam - motyogta, miközben szabad kezével már lázasan írta az üzenetet legjobb barátjának.
-Szerintem Minho eléggé lefoglalja - jegyezte meg vigyorogva Changbin.
-Mehetünk tovább - közölte Felix, majd zsebre vágta a telefonját. 
-Még sem kérdeztem, hogy neked rendben van-e, ha hozzám megyünk? - sóhajtott frusztráltan az alfa, majd lopva a kezét szorongató fiúra bámult.
-Már miért ne lenne? - pislogott rá semmit sem értve a kis szeplős.
-A falkámmal lakok együtt - köszörülte meg a torkát Bin.

-Ohh - csak ennyi reakcióra futotta hirtelen Felixtől. Fogalma sem volt, hogy mit kéne reagálnia és tartott attól, hogy mit fog hozzá szólni a többi vérfarkas. - Senki nem fog bántani engem, igaz? - kérdezte csendesen.
-Nem is mernének - rázta meg a fejét Changbin, majd kissé megszorította Lix kezét és lábujjhegyen állva egy puszit adott a fiú szájára. - Vigyázok rád Bokkie!
-Bokkie? - kuncogott a becenév hallatán az ausztrál. - Ez aranyos.
-Te vagy az aranyos - suttogta az alfa, mialatt szabad kezével végig simított Lixie arcán.

A pici szinte beleolvadt Bin érintésébe. Úgy érezte szabályosan lángol ott a bőre, ahol az idősebb megérintette. Pilláit lehunyva egy jóleső sóhaj szakadt fel belőle és reakciója láttán hyungja sem tudta tovább türtőztetni magát.

Changbin úgy csapott le Felix ajkaira, mintha az életük múlt volna rajta. Eleinte lágyan mozgatta a párnácskáit a fiú száján, majd nyelvét átvezette a Lixie szájüregébe és elmélyítette a csókot. Óvatosan a szőkeség alsóajkába harapott, amire válaszul Felix kéjesen felnyögött és pici kezeivel Changbin mellkasára simított.
-Menjünk hozzád Binnie - lihegte levegő után kapkodva. Abban a pillanatban az sem érdekelte volna, ha az alfa a nyílt utcán teszi magáévá...
-Rendben - felelte karcos hangon az idősebb. Rá is eléggé hatással voltak a történtek és nehezére esett moderálnia magát.

Annyira vágyott Felixre, mint még soha senkire...

-Erre gyere - ragadta meg ismét az ausztrál fiú aprócska kezét Changbin és finoman húzni kezdte volna maga után Felixet, de ő meg sem mozdult. Az alfa kérdő tekintettel fordult hátra, de megmukkanni sem volt ideje, a pici egy nagy cuppanós puszit adott a szájára.
-Most már indulhatunk - vigyorgott elégedetten Bin döbbent arcát látva Felix, mire az idősebb is nevetve megcsóválta a fejét. Tetszett neki a kis szeplős, szinte már túl tökéletes volt. Nőies, de mégis szálkás alakja volt, gyönyörű arca és az óceánnál is mélyebb hangja. Kisfiúsan édes volt és visszahúzódó, de mégis ki lehetett hozni belőle a dögöt.