̶J̶u̶s̶t̶ ̶o̶n̶e̶ ̶n̶i̶g̶h̶t̶ with you [Changlix omegaverse]

8.

Felix válasza után Hyunjin elégedetten mosolyogva bámulta a telefonja kijelzőjét, majd kapkodva magára rángatott egy kényelmes, de elegáns szettet. Nem akart túl öltözni sem, de igenis megakarta mutatni Lixienek, hogy mégis mit veszített. Az idősebb fiú nem rejtett szándéka volt az, hogy elcsábítsa a kis szeplőst. Józan esze utolsó halványan pislákoló szikráját is teljesen elnyomta, nem érdekelte semmi és senki már.

Csakis az, hogy visszakapja Felixet...

Vidáman dúdolászva hagyta el a lakrészét és az előszobának kialakított helységben vette fel a cipőjét és a kabátját. Már épp elhagyta volna a farkas odút, amikor falkájának alfa nősténye épp kilépett a szobájából és sietve a nyomába eredt.

-Áll csak meg Hwang - fogta meg hirtelen a béta karját Reila, miközben összeszűkült tekintettel végignézett rajta. - Hová igyekszel ilyen lelkesen? - érdeklődött csendesen, de orgánuma nem volt éppen valami nyugodt. Az ösztönei nem súgtak neki semmi jót, sőt...
-A dolgomra - vágta rá Hyun, mire az alfa nőstény figyelmeztetőleg morrant egyet, ezzel emlékeztetve a bétát, hogy hol is van a helye. - Találkozóm van egy ismerősömmel - felelte meghunyászkodva Hyunjin és egészen apróra húzta össze magát, behódolva a lány előtt.

Reila továbbra is bizalmatlanul méregette a nála jóval magasabb bétát. Volt valami Hyunjin kisugárzásában, ami feszélyezte az alfát és rossz előérzete támadt tőle. Szinte a fiú arcába mászott és szó szerint farkasszemet nézett vele. Hyun nagyot nyelt az alfa nőstény közelségére és egy darabig állta a tekintetét, de végül oldalra kapta a pillantását. Reila pusztán már ennyiből tudta, hogy a béta valami rosszban sántikált...
-Ugye nem fogod kavarni a szart? - kérdezte a lány bajjós hangnemben. Hyunjin nagyot nyelt, majd megköszörülte a torkát. Tartott a lány hatodik érzékétől, mely még sosem vezette félre őt.
-Nem értem miről beszélsz - vette elő a legártatlanabb arckifejezését Hyun.
-Rajtad tartom a szemem - morrant fel a nőstény és sarkon fordulva visszament a szobájába.

Reila tornádóként robbant be a hálóba és dühösen csapta be maga után az ajtót, mire az ágyban békésen olvasgató omegája riadtan rezzent össze. Innie kíváncsi tekintettel fürkészte a lányt, aki mérgezett egér módjára fel-alá járkált a helységben és csak úgy ontotta magából a dühtől felerősödött feromonjait, melyek frissen nyírt fű illatúak voltak.

-Mi a baj baby? - pillantott fel a nyugtalan alfára I.N, de nem mert közelebb menni hozzá. Tudta, hogy sosem bántaná őt, de a fiú jobb szerette megtartani ilyenkor a két lépés távolságot.
-Hyunjin - vetette oda foghegyről Reila, mire az omega rögtön összecsukta a kezében lévő könyvet és minden figyelmét a feldúlt alfa nőstényre fordította.
-Mit csinált már megint az a jó madár? - kérdezte lágyan és kissé kieresztette eső aromájú feromonjait, hogy megnyugtassa a párját.

Reila hálásan Jeonginra pillantott, majd az ideges járkálást abbahagyva bemászott a fiú mellé az ágyba. Kényelmesen elhelyezkedett I.N karcsú testén, egyik lábát átdobta a csípőjén és fejét a szerelme mellkasába fúrva mélyen lélegezte be a bőrének az illatát. Szeretett Jeonginnal összebújni és akkor érezte magát teljesen egésznek, mikor a fiúval volt.

Minden erős alfának szüksége van egy gyengéd omegára....