̶J̶u̶s̶t̶ ̶o̶n̶e̶ ̶n̶i̶g̶h̶t̶ with you [Changlix omegaverse]

5.

Changbin egy óriásit nyújtózkodott, majd egy hatalmasat ásított. Jól esően kiropogtatta a végtagjait, majd kezével ösztönösen a mellette lévő takaró kupacot kezdte el simogatni.
-Jó reggelt Bokkie. Remélem jól aludtál - mormogta reggeli rekedtes hangján, miközben tovább tapogatózott a kis szeplős után. Ám amikor sehol sem találta a fiút kétségbeesetten kipattant az ágyból. - Felix? Ez kurvára nem vicces - mondta aggodalmaskodva és ide-oda turkálta az ágyneműt, hogy hátha a fiú elbújt valahol.

De Felixnek és a ruháinak is csak a hűlt helyét találta...

Az alfa idegesen a tincseibe túrt, kapkodva körbenézett a szobába, hogy hátha hagyott egy levelet maga után az ausztrál, de amikor nem talált semmit jobb ötlet híján a konyhába trappolt. Úgy vágtatott végig a folyosón mint egy elefánt csorda és már az ebédet békésen főző Reilára finoman fogalmazva ráhozta a szívrohamot.

-Jó reggelt napsugaram - fordult a nőstény édesen bazsalyogva Bin felé. - Mi ez a rohanás?
-Azt - vetette oda foghegyről Changbin és a nyakát nyújtogatva nézelődött a konyhában, hátha megpillantja valahol a szőkeséget. - Nem láttad Felixet? - kérdezte ingerülten.
-Miért? Nincs a szobádban? - bámult rá elkerekedett szemekkel Reila. A lány szentül megvolt győződve arról, hogy a fiatalabb ott piheg még Bin mellett.
-De, ott fekszik az ágyban, csak gondoltam kijövök megkérdezni - forgatta meg a szemeit flegmán az alfa, mire Reila dühösen a pulthoz vágta a fakanalat.
-Jól van nyugodjál már le - dörrent rá férfira az egyébként nyugodt természetű lány. Reilát hamar kihozta a béketűréséből az, ha így beszéltek vele és ezt a hangnemet senkitől sem volt hajlandó eltűrni. - Egyébként ma még nem láttam - közölte Binnel a rossz hírt.

Changbin az egyik kétségből a másikba esett és már az összes létező szörnyűséges forgató könyv végig ment a fejében. A legjobb eset még az volt, ha Felix csak simán szó nélkül ott hagyta, de nyilvánvalóan a férfi ennek sem örült volna... De még mindig jobb, mintha valami baja esett.

-Picsába - huppant le magatehetetlenül az egyik székbe az alfa és kínjában az asztalt kezdte el fejelgetni. Reila takarékra zárta a gázt, nagyot sóhajtva megtörölte a kezét és Changbin mellé lépve finoman a férfi homloka és az asztal közé csúsztatta a tenyerét.
-Mi történt? - kérdezte szelíden az alfa nőstény, miközben végig simított barátja hátán.
-Nem tudom - motyogta elfúló hangon Bin, mire a lány szemei tányér méretűre nőttek.
-Mi az, hogy nem tudod?! - csattant fel Reila. - Hát menten kiesnek a helyükről a bolond gülü szemeim - hüledezett tovább és leült a Changbin melletti székre.

Az alfa fásultan elmosolyodott és állát a tenyerén megtámasztva Reilára nézett. Tekintetét látva a lányba bele hasított a felismerés és egyből megértette, hogy miért volt annyira padlón amiatt, hogy kereket oldott az egy éjszakás kalandja.

Felix bevésődött Changbinnek...

-Végig szexeltük az egész éjszakát, hajnalban elaludtam és mire felkeltem már nem volt sehol - darálta egykedvűen Bin, mire a nőstény rosszallóan megcsóválta a fejét.
-"Búcsú" levél az éjjeli szekrényeden? - kérdezte, amire a férfi válasza egy nemleges fejrázás volt. - Bármilyen egyéb üzenet bárhol? - faggatózott tovább, de Changbin ismét nemet intett a fejével. - Akkor hívd fel te mafla! - lökte meg dühösen az alfa vállát.
-DE NEM TUDOM A SZÁMÁT - borult ki Changbin.
-Ezt nem hiszem el... Hogy lehetsz alfa, te isten verte hülye?! - mérgelődött Reila, majd felpattanva a székből megindult a szobája felé.