Minden megváltozott, végképpen megváltozott: szörnyű szépség született.
(William Butler Yeats: húsvét, 1916)
A balesetre gondolt, amiből Jungkook jött ki a legrosszabbul. Törött bordák, zúzódott kar, pár enyhe karcolás.
Talán mert akkor is engem védett.
A betegszoba ívelt fehér mennyezetére arany szalagokat és fehér bolyongó felhőket festettek. Így akarták elérni hogy otthonosabb legyen kórház, a beteg pedig ne érezze rosszul magát. Jimin belépett a kórterembe a fal mellett mindkét oldalon fém ágyak sorakoztak széles folyosót hagyva a közepén.
Odafentről két ablakon tiszta téli napfény ragyogott be, bár hűvös szobát melegítette fel.
Jungkook az egyik ágyon ült hátát a többi ágyról összegyűjtött egész halom párnának vetve. Rajta kívül senki nem volt bent.
Mozdulatlan, szinte nyomasztó volt a csend, amikor Jimin közelebb lépett az ágyához.
Jungkook a tekintetével követte a fiú mozdulatait ahogy megállt az ágy lábánál, és kezét a fém keretre fekteti.
Jimin annyiszor próbálta már le rajzolni megragadni azt a körülírhatatlan tulajdonságot ami Jungkook-ot éltette.
-Jungkook...
-A nővérek megengedték hogy be gyere hozzám?
-Nem éppen.
-Aha, szóval lecsaptad őket egy husánggal, és betörtél hozzám azért, hogy láss.
-Látom már jobban vagy.-forgatott szemet Jimin.
Jungkook egy pillanatra elgondolkodott.
-Igen. Vagyis olyan furán érzem magamat, olyan...hogy mondjam...erősebbnek.-végül felemelte a kezét amit Jimin megragadott és tenyerébe zárt.
-Szerintem meg túl sok volt az a fájdalomcsillapító.-mosolygott csak hogy lássa Jungkook-ot is mosolyogni.
-Lehet.
YOU ARE READING
A Vampire's Love : Jikook
VampireJungkook egy pillanatra elgondolkodott. -Igen. Vagyis olyan furán érzem magamat, olyan...hogy mondjam...erősebbnek.-végül felemelte a kezét amit Jimin megragadott és tenyerébe zárt.