A Vampire's Love : Jikook

7

Eljött hát a lefekvés ideje, Jimin kényelmesen megágyazott magának Jungkook hálójában. Annyiszor volt már itt, és hajtotta fejét álomra ebben a szobában, hogy gyakorlatilag semmi furcsa nem volt benne. Mindent megtalált ami neki kellett, így azt a három párnát meg a takarót elrendezte saját ízlése szerint.
Nem gondolt a holnapra, majd alakul ahogy alakul.

-Ó, látom már megágyazott őfelsége.-caplatott be az amúgy kitárva hagyott ajtón.

-Jó szemed van vámpír uraság.-viccelődve arrébb csúszott, hogy helyet adjon Jungkooknak is.-Hogy érzed magadat?-kérdezte miközben hanyatt dőlt.

-Folyton meg akarlak harapni, inni a véredet. Eközben folyamatosan hallom a szívverésedet és baromira idegesítő egy idő után.-sóhajtott.-De ahhoz képest, hogy gyakorlatilag halott vagyok, egészen jól érzem magam...mármint érted, olyan hulla jól.

Jimin vállon csapta a mellette ülőt, mert ilyenekkel viccelődik, miközben ez egy igen komoly téma.

Jimin hezitált egy pillanatra, vajon elmondja mi is jár a fejében, valami ami egészen őrültség...

-Táplálkozz belőlem.-hangja megremegett.

-Ezt úgy mondod, mintha egy francos kávéspohár lennél.-morcosan keresztbe fonta karjait. Észre sem vette milyen gyorsan mozog.

Jimin elmosolyodott, egyszerűen csak Jungkook szája elé nyújtotta a csuklóját, biztatva ezzel, miszerint nyugodtan beleharaphat.
Jungkook nagyot nyelt, már nem is figyelt semmire.
Hirtelen mozdult, elkapta Jimin lágy, fehér csuklóját, és amikor már azt hitte ott fogja belemélyezteni a fogát, Jungkook megrántotta Jimin pedig az ölébe hullott, akár az elszáradt levél, egykori ágról.
Hegyes szemfogait a nyakába melyezteette, pont mint legelőször, Jimin pedig elkábította az érzés. Vagy az a csodálatos inger, mely áramként haladt végig a gyomrában.
Jungkook sosem érzett ehhez hasonlót, külső szemmel ő egy rémisztő alak lett volna.
Elsötétült szemei, halántékán a hajszálvékonyerek kígyózva terültek szét.

Végül befejezte a táplálkozást, Jimin teste elernyedt, bár tudatában volt mindennek.
Jungkook erős, jóllakott volt, hála Jimin odaadó természetének.

-Ahh, köszönöm!-simogatta meg Jimin ernyedt fejét. Eközben minden csepp vért lenyalt a szájáról. Mennyire ízletes nektár ez.

Csak bólintott, másra nem tellett. A mesébe illő szörnyeteg arca szép lassan visszaváltozott emberivé.