Nem fogom szépíteni a dolgokat, az előző egyetememről egyszerűen kicsaptak. Nem jártam be az óráimra, amin részt is vettem, ott maximum csak testben voltam jelen, és ha vizsgán is megjelentem, jobbára csak a nevem és a tantárgyat tudtam elmondani. Nem azért csináltam, mert direkt lázadni akartam volna a rendszer ellen, egyszerűen nehéz időszak volt, amin akkor mentem keresztül. Meg hogy őszinte legyek, teljes szívemből gyűlöltem az egész egyetemet, az ott dolgozókat és tanulókat kivétel nélkül. Nehéz időszakon mentem keresztül abban az elmúlt 2 évben. Utána persze jött a pandémia, és én passziváltattam magam, mire visszamentem volna, addigra kedvesen közölték velem, hogy többet nem látnak szívesen az egyetem területén. Így vissza kellett költöznöm a szülővárosomba és az itteni, kevésbé jóhírű egyetemre kellett jelentkeznem, és láss csodát, egyből felvételt is nyertem. Így közel két évnyi kihagyás után folyattam szabadbölcsész tanulmányaimat. Ismertem az ott tanulók nagyjából felét gimnáziumi tanulmányimnak hála, hiszen az osztálytársaim nagyrésze a közelben maradt érettségi után, és kézenfekvő volt a városi egyetem.
Mindig is a szabadbölcsészet volt az álmom, azon belül is az etika, mert fontosnak tartom, hogy megismerjük és tudjuk milyen is lehetne az ember. Minekután a kreatív írás ezen az egyetemen nem volt opció ezért más minor képzést kellett választanom, ami a színháztudomány lett, mert gyerekkoromban nagyon sokáig drámaíró vagy színésznő szerettem volna lenni, de idővel mindkettőről letettem, mert nm éreztem magam vagy elég kreatívnak az íráshoz, vagy nem volt ihletem, a színészethez meg nem értek, képtelen vagyok olyan érzéseket megjátszani, amiket nem érzek.
Hogy őszinte legyek már kicsit kínszenvedésnek érzem azt, hogy végre megszerezzem a diplomám, hiszen a legtöbb gimnáziumi osztálytársam már lediplomázott és legtöbben már a mesterképzésüket csinálják az egyetemen, mire én még mindig az alapképzéssel kínlódok. A későbbiekben színházi rendezőként vagy egyetemi óraadóként látom magam, őszintén szólva még fogalmam sincs melyiket szeretném jobban. Majd meglátjuk Isten melyik utat is jelölte ki nekem.
(..)
Az óriási előadóteremben ülök legalább ötvenen az első óránkon, ami a színháztudományhoz kapcsolódik: Alkotó egyéniség a színházművészetben. Nagyon távoli ötletek lebegnek a fejemben, amíg a tanárt várjuk, hogy előkeresse gyűrött mappájából a névsort, amit 5 perc után meg is talál.
-Mielőtt bemutatnám a tantárgyat és jómagam, szeretnék először egy gyors névsor ellenőrzést csinálni, hiszen elég sokan vannak.-igazítja meg orrán a vastag szemüvegkeretet a tanár. Harmincas éveiben járó, kifinomult ízlésű férfi állt a hatalmas terem közepén, és az arcokat vizsgálta. Talán ő is új itt, mint én? Míg a halkan morajló hallagtói tengert vizslatta, én igyekeztem minél jobban megfigyelni a kiállását a férfinak. Fiatalos és lelkes arca volt, amit pár napos borosta ékesített és a fekete vastag szemüvegkeret emelte ki intelligens tekintetét. Szemei mély feketén és csillogva futották most végig a névsort. Sötétbarna haja enyhe hullámokban tapad a homlokára. Öltözéke egyszerű a szeptember eleji nagy meleghez mérten: egyszerű fehér ing és egy sötét farmer.
-Tehát a névsor...-folytatja.- Aki hallja a nevét kérem tegye fel a kezét! Asztalos Bálint?-a srác a hátsó padból nyújtotta is a kezét.-Bogdán Hédi?
Esetlenül felnyújtottam a kezem a középső padsorban. Egy pillanatra a szembe néz, majd összeráncolja a homlokát.
-Magát nem láttam még itt.-jegyzi meg.
-Most kezdtem itt.-válaszolom megszeppenve, mert nem gondolnám, hogy számítana bármit is az a tény, hogy új vagyok itt.
-De elsősként még nem vehet fel minor képzést.-néz rám értetlenül.- Maga nem volt ott az elsősöknek szóló tájékoztatón? Tudja mennyien jelentkeznek minden évben erre a részképzésre?-csattan fel hirtelen és hoz kellemetlen helyzetbe legalább ötven társam előtt. Mégis mit gondol, hogy ennyire ostoba lennék? Egy pillanatra felhergeltem magam, de még mielőtt válaszolnék neki mély lélegzetet veszek.
-Nem elsőéves vagyok, tanár úr.-mondom a lehető le lekezelőbben. Nem mintha rá tartozna.
Erre nem válaszol semmit, csupán folytatja a névsor felolvasását. Mikor a végére ér a névsorral kihúzza magát és a szemüvegét az asztalra helyezi. Meg kell állapítanom, szemüveg nélkül a tekintete valamiféle vadságot áraszt, amitől nyugtalanná válok.
-Az én nevem Novák Gábor, és sok szeretettel üdvözlöm önöket az „Alkotó egyéniség a színházművészetben 1" nevű kurzuson. Amit rólam érdemes tudni: lassan 5 éve dolgozom a városi színházban rendezőként és dramaturgként, emellett számos színdarab átdolgozást írtam már, így az egyetem 2 éve úgy gondolta átadhatnám a lelkes hallgatóságnak a szakmai tudásomat a színháztudományt illetően. Komplexebb egyéni és csoportos munkákra számíthatnak a félév során, illetve gyakorlati betekintést nyerhetnek általam a színház világába.-néz körbe az igen unott arcokon.- Most még ötvenkettő hallgató ül itt, mind a minor képzésnek hála, de az elmúlt években azt vettem észre, hogy a csapat fele kihullik. A feladatok elvégzésénél kérem ezt vegyék figyelembe.
Az utolsó két mondatára én is jobban felkapom a fejem. Hogy tessék? Ennyire szigorúan veszi ez a nyavalyás kis egyetem egy egyszerű kis képzést? Az óra a továbbiakban elég egyhangúan telik. Kisebb bevezetést kapunk a tárgytematikába és abba, hogy mi is a képzés célja. Az előadás vége előtti 10 percben még feladatot is kaptunk.
-Bogdán Hédi.-mondja ki a tanár újra a nevem, én pedig hirtelen felébredek a bambulásból és rá nézek.- Minekután ekkora áhítattal hallgatta a mondandóm, a jövő hétre magáé az első feladat.-mosolyodik el gonoszan.- Csehov Sirályának első felvonását dolgozza át a saját stílusába.- jön fel a középső padsorhoz és elém dob egy köteg papírt, amitől összerezzenek egy pillanatra és sikerül is maximálisan felébrednem. Most ezt miért velem csinálja? Nem én vagyok az egyetlen, aki unalommal hallgatta végig.- Itt vannak a segítségek és a szempontrendszer. A társai előtt 15 percben elő kell adnia egy részletet az átdolgozásából. Legkésőbb péntekig küldje el a nyersvázlatot, hogy áttudjam javítani hibákat.- megy vissza a katedrához. Remek, úgy látszik itt is én leszek az első, akit kifognak a tanárok és a legpocsékabb feladatokat kapja meg.
