Gábor:
Hajnali négykor megint felvetett az a mocskos álom. Újra és újra feltör bennem az emléke, és sehogy sem tudom kiverni a fejemből, bármennyire is szeretném. Évekkel ezelőtt történt minden egyes emlékvillanás, ami néhanapján felriaszt hajnalban. Nagyot sóhajtva dúrok izzadt hajamba és az ágy szélére ülök. Meddig kell még ezt a terhet magammal cipelnem? Legalább csak a nevét tudnám szegénynek...Az arca egy életre az agyamba és a lelkembe égett.
Erőt veszek magamon, és a fürdő felé veszem az irányt, ahol fél óra alatt sikerül is rendbe szednem magam. A halván neonrúddal megvilágított tükörbe az arcképem figyelem. Borzalmas ember vagy, Novák Gábor. Megrázom a fejem, majd dolgomat végezve leülök a laptopom elé, hiszen még mindig van jó pár órám az első előadásomig, így van időm még egyszer átfutni a tanmenetem, a névsort, meg mindent amire a mai napra szükségem lehet. A megszokott nevek mellet, akiket egy éve tanítok, pár újabb név is felbukkan, akikről fogalmam sincs kik lehetnek, de nem is törődőm velük különösebben.
Az egyetem nagyon előadótermébe érve először csak egy hanyag mozdulattal az asztalra dobom a táskám, és körbenézek az előadón és megakad a szemem Rajta. Bassza meg! A torkom egy pillanatra összeszorul és erőt kell vennem magamon, hogy :
-Mielőtt bemutatnám a tantárgyat és jómagam, szeretnék először egy gyors névsor ellenőrzést csinálni, hiszen elég sokan vannak.-tolom fel idegesen az orrnyergemre a szemüvegem és igyekszem nem a lányra nézni. Ez nagyon nem lesz jó így. Amikor a névsor másodikához érek arra leszek figyelmes, hogy a lány nyújtja fel a kezét. TUDOM A NEVÉT! Hevesen kezd dobogni a szivem, de nem tudom megállni, hogy ne szóljak hozzá és élcelődnii kezdek vele. Igen talpraesett, és ez valamiért megnyugvást okoz. Amíg beszél kicsit jobban megfigyelem a külsejét. Hosszú haját mélyvörösre festette, arca kerek és pirospozsgás, zöldes szemeit szemüveg torzítja el. Teljes alakját nem láthatom, hiszen eléggé belül van a padsorban. Igazán kedves arca van.
Az óra további része még számomra is unalmasan telik, hiszen az csak a tárgy általános bemutatása és néhány információ a félévvel kapcsolatban. Óra végéig csak a lányt tudtam nézni. Néha jegyzetel a füzetébe, de a legtöbbször csak bámul maga elé, így hirtelen ötlettől vezérelve az óra vége előtt megszólítom:
-Bogdán Hédi.-mondom hirtelen, amitől összerezzen.Azért nem akartam a frászt hozni rá.- Minekután ekkora áhítattal hallgatta a mondandóm, a jövő hétre magáé az első feladat.-mosolygok rá, amivel próbálom megnyugtatni.- Csehov Sirályának első felvonását dolgozza át a saját stílusába.- indulok felé fel a padsorhoz és egy mappát teszek az asztalára, és újra megrezzen, nekem pedig kellemetlen emlékképek törnek fel- Itt vannak a segítségek és a szempontrendszer. A társai előtt 15 percben elő kell adnia egy részletet az átdolgozásából. Legkésőbb péntekig küldje el a nyersvázlatot, hogy áttudjam javítani hibákat.- sétálok vissza a tanári asztalomhoz, és abbahagyom az előadást.
Este, amint végeztem a teendőimmel a közösségi oldalam bújom lelkesen, és a keresőben egy egyszerű név szerepel: Bogdán Hédi. Szívem mélyén reméltem, hogy nincs igazam, és csak összekevertem valakivel, de az adatlapja bebizonyította, hogy a ma reggeli órán őt láttam. Az előző egyeteme kiemelve rögtön a jelenlegi alatt és még az életkora is stimmelt, meg kit ámítok? Teljes mértékben biztos voltam abban kit is láttam. Kissé feszülten csukom össze a laptopom és az erkélyre megyek rágyújtani. A korláton támaszkodva újra a fejembe férkőznek az emlékképek. Már legalább négy éve történt minden. Akkoriban ugyanazon az egyetemen voltam doktorandusz, ahonnan a lány jött és felvételi elbeszélgetés után...Most erre nem akarok emlékezni. Megrázom a fejem és lassacskán lezárom magamban a mai napot.
