Hédi:
Kissé feszengek, mikor másodszorra beülök Novák autójába. Az oké, hogy az egyetemtől elhozott ide, de semmi szükségét nem érzem annak, hogy egyenesen haza is furikázzon. El is határozom, hogy szóvá teszem az egészet, amint elindulunk.
-Az nem okoz önnek gondot, hogy hazavigyen egy diákját, aki ráadásul lány, de az igen, hogy az egyedül buszozzon.
Nem szól semmit, csak az útra és a többi autóra koncentrál. Nagyot sóhajtok, majd inkább a telefonom kezdem el babrálni, mikor hirtelen észbe kapok:
-Meg se kérdezte, hogy merre lakok!
-Igaza van. Merre vihetem?-mosolyodik el, és leáll az út szélére, majd a szemembe néz. Egy pillanatra elakad a szavam, de nagysokára csak kibököm, hogy merre is lakok. Beüti a GPS-be, majd bekapcsolja a rádiót, mielőtt visszahajtana az útra. Nem szólok hozzá, csak hallgatom a zenét, ami a rádióból szűrődik és halkan dobolni kezdem a ritmust a térdemen.
-Hogy érezte magát?-kérdezi nagyjából félúton, amivel teljesen kizökkent a semmibe merengésemből.
-Jól, köszönöm. Csak ugyanazt tudom hajtogatni, amit a színházba is mondtam önnek, hogy nagyon jó a csapat, akikkel dolgozik.-felem őszintén, majd hirtelen eszembe ötlik valami.- Hogy is hívják, aki a férfi főszerepet kapta? Balázs? Ő igazán szimpatikus, és úgy érzem, hogy ő volt a legnyitottabb felém.
Ahogy ezeket kimondom látom, hogy a keze ráfeszül a kormányra és mély lélegeztet vesz. Érdekes reakció, de szívem mélyén valami ilyesmit is vártam. Most elmosolyodnék, de akkor egyből észre venné, hogy játszom, és félek befolyásolná az egész projektet.
-Balázs mindenkivel kedves és nyitott, mint amilyen maga is, nem volt nehéz megkedvelniük egymást.-mondja némi szúnet után.
-Maga szerint akkor ő is kedvel engem?-színlelem a meglepettséget. Egy másodpercre rám pillant és látom a szemén, hogy a düh azt sötétre változtatta, majd gyorsan visszakapja az útra. Megrázza a fejét mielőtt megszólalna újra.
-Biztos vagyok benne, mert ő maga mondta.-vallja be.
-De jó!-mondom lelkesen.- Annál könnyebb lesz együtt dolgozni!
-Itt vagyunk.-áll le a házunk előtt, de továbbra is csak előre néz.
-Nagyon szépen köszönöm!-szedem össze a cuccaim.-Tényleg nem kellett volna...
-Most már teljesen mindegy.-fordítja felém a fejét, és a szemembe néz. Megbánta volna? Biztosan azért, amiért egy színészével kapcsolatban ennyire lelkes vagyok. De mégis miért zavarja ez? Ennyire megbántottam volna valamivel? A mellkasomba hirtelen kellemtelen érzés ül, és bűntudatom lesz attól, hogy esetleg megbántottam valamivel.
-Nincs kedve egy cigihez?-ajánlom fel hirtelen és igyekszem kiskutyaszemekkel nézni.
-De.-mosolyodik el, majd hirtelen kiugrik a kocsiból és kinyitja felőlem az ajtót. Egy pillanatig visszakozok, majd gyorsan kiszállok én is. A kapunk előtt van egy kis kert rész, oda sétálok és már nyúlok is a zsebembe a dobozért. Novák követi a példámat és mellém állva rágyújt.
-A szülei tudják, hogy dohányzik?
-Nem 13 vagyok, persze hogy tudják.-forgatom meg a szemem miközben meggyújtom a szálam.-Mindig is tudták. Mindent tudnak.
-Mindent?-mosolyodik el, én pedig hirtelen elvörösödöm. Mire is vonatkozik most ez a kérdés? Nincsenek titkaim a szüleim előtt mindent tudnak arról, ami velem történik, sosem hallgattam el semmit.
