WINTER STORM KISS /Csak egy viharos csók/ 𝟭𝟴+ ✓

VI.

Z Y A I R

Mint kiderült, Tommy egy olyan sráccal került balhéba, aki összetévesztette a csaját Grace-szel.

Szerencsére nem kellett beavatkoznom, így elég gyorsan megkaptam a kávét, amit a kalauznak kértem ki. Semmit nem kértem bele, mert fogalmam sincs arról, hogy hogyan szereti. Már ha szereti. Remélem, hogy igen, mert tele van a pohár, és éppen a korom sötét erdőn keresztül fogom eljuttatni hozzá.

Persze Sav feltalálja magát, amint kiérek. Telefonján bekapcsolja a zseblámpát.

Úgy remeg, hogy majdnem felnevetek. Ez nem a hideg. Fél.

– Te tényleg bevetted Tommy meséjét?

– Tudod, hogy utálom a horrort – sóhajt fel.

– Itt maximum attól kell tartanunk, hogy a farkasok felzabálnak.

Elindulunk az erdőn keresztül, de Sav egyből megáll.

– Mi van?

Felnevetek.

– Itt nincsenek farkasok – válaszol. – Nincsenek. – Nem éppen magabiztos.

Egyébként vannak, bár nem ezen a területen, de inkább nem mondok semmit.

– Jézusom, siessünk inkább – suttogja, miközben gyorsan megrázza a fejét.

Szinte alig tudok lépést tartani vele, így elkapom a kezét.

– Így biztonságosabb – jelentem ki.

Amúgy nem. Csak szeretném fogni a kezét, és végre úgy sétálni vele, mintha a csajom lenne.

Sav halkan felnevet, miközben elégedett vigyorral az arcomon, kézen fogva andalgok vele az erdőben.

– Élvezed ezt, mi? – kérdezi.

– Hogy a fenébe ne.

Kicsit megnyugszik, de út közben mégis úgy nézelődik körbe, mintha bármelyik bokorból ránk támadhatna egy farkas.

– Nem fog a semmiből megjelenni egy farkas sem. Nyugodj meg.

– Honnét tudod?

– Tudom.

– Nem láttad a Frozen-t? – vonja fel a szemöldökét és a szabad kezével megigazítja a sapkáját. Közben jól belevilágít a telefonjával a szemembe.

– Baszki!

– Bocs...

Megállok.

– A mesére gondolsz? Hogy jön ez ide?

Sav a szemeit forgatja, miközben tovább sétál és elengedi a kezemet.

– A horrorfilmre gondolok, amikor fent ragadnak a sífelvonón. Farkasok eszik meg őket. Vagyis csak a két srácot – néz rám a válla felett.

Bólintok.

Tényleg teljesen belepörgött ebbe a horror témába, szóval jó lenne megtenni a maradék utat úgy, hogy nem parázik.

Leteszem a kávét az egyik fatörzsébe. Már így is szétégette az ujjaimat, még ebben a hidegben is.

Megformázok egy kis hógolyót a kezeim között, és lazán neki dobom Sav fejének.

A sapkája felfogja a nem túl nagy erővel neki robbanó hógolyót, ő pedig megáll.

Lassan fordul meg, én pedig zsebre tett kezekkel állok előtte pár méternyire.