WINTER STORM KISS /Csak egy viharos csók/ 𝟭𝟴+ ✓

VIII.

Z Y A I R

Olyan hálával és kielégüléssel néz rám, hogy összeszorul tőle a gyomrom. Ezt a lányt még tényleg soha, senki nem kényeztette. Soha nem volt első, és nem figyeltek oda rá szex közben. Nem csoda, hogy ennyire bizalmatlan volt.

Erős védelmezőösztönt, és bizonyítási vágyat indított el bennem ez az egész, hogy amint bezártam magunkat ebbe a kabinba, a józanságom maradék darabjait a kukába vágtam.

Halk karácsonyi zene cseng a hangszórókban, gondolom, hogy kényeztessék egy kicsit a fennragadt utasokat, de én inkább őt akarom kényeztetni továbbra is.

Sav láthatóan nyel egyet, ahogy végignéz rajtam. A karomat borító tetováláson megakad a tekintete, mert még sohasem láthatta teljes egészében a vállamon is végighaladó motívumokat. Aztán közelebb lép hozzám, én rajtam pedig végigfut a hideg, ahogy felemeli a kezét, és lassan végigsimítja ujjait a karomon. Azt hiszi, tudom mit csinálok, de valójában én is félek egy kicsit. Fogalmam sincs, hogy hogyan kell bánnom vele, de szeretném kitapasztalni. A vonat ablakát remegteti a szél, de bennem lángra kap a tűz, és a forróság a bőröm alá férkőzik. Sav férkőzik belém.

Tekintetét rám emeli. Arca kipirult, mellkasa hevesen emelkedik fel és alá, és azok a csóktól felduzzadt ajkak igazán ingerlővé válnak. Ujjai végigjárják a kulcscsontomat, a mellkasom vonalát, és lassan a hasam ívét is. Tenyere rám simul, belőlem pedig feltör a morgás, ahogy próbálok uralkodni magamon.

Nyugi haver. Ez most nem rólad, hanem róla szól...

Sav bezárja a köztünk lévő űrt, és lábujjhegyre állva a nyakamba csókol. Szemeim önkéntelenül lecsukódnak, és még mindig nem érek hozzá.

Megérzem nyelvét bőrömön. Elfojtott lélegzettel hagyom, hogy tanulmányozza a testemet.

Még mindig nem érek hozzá...

– Olyan forró vagy – sóhajtja. Tudom. Mindjárt felrobbanok.

Még mindig nem...

Sav halkan a bőrömbe nevet.

– Nem bírod már, mi?

– Ne ingerelj – szűröm ki idegesen a fogaim közt, de közben mosolygok.

Baromi jó érzés az, ahogy fogaival végigkaristolja a torkomat. Aztán felér a számhoz, és olyan ártatlan csókokkal borítja el azt, hogy majdnem elmondom neki, mit érzek, már régóta. De ez most nem a megfelelő pillanat.

Még mindig nem...

Sav kigombolja a nadrágját, én pedig figyelem, ahogy a megszabadul tőle, miközben pimasz, mégis szűzies arckifejezéssel figyel rám.

Csak az a kis falatnyi rózsaszín, csipke alsónemű maradt rajta, semmi más.

Meg egy karácsonyi zokni, de az cuki, szóval maradhat. A többinek, viszont menni kell hamarosan.

Most már annyira nem magabiztos, amikor az ágyékomra néz, ami eléggé nyilvánvalóan jelzi neki azt, hogy akarom őt.

– Mit szeretnél, Sav? – kérdezem rekedtes hangon, mert már nagyon pengeélen táncolok vele kapcsolatban.

Megrázza mosolyogva a fejét.

– Csak azt akarom, hogy jó legyen.

– Nyugi, akármit csinálsz, hidd el, élvezni fogom – nevetek fel, mert tényleg így van.

Savannah szemeiben megvillan valami, és lassan a hajába túr, aztán ismét megcsókol. Kezei a mellkasomon, ami úgy dübörög, amennyire talán még sohasem. Ez a csók erősebb, határozottabb, és ahogy a fejét oldalra billenti, visszacsókolok.