Még Télen...

Még télen... 4.

Láttam, amikor Kevin felkelt, akkor én már a legnagyobb titokban ébren voltam és telefonoztam. Természetesen írtam a legjobb barátnőmnek, akinek akkor mondtam el az egészet. Örült neki, őszintén, ami felettébb boldoggá tett. Kevin csendben feltápászkodott, majd hirtelen rám nézett.
- Hé, nekem most haza kell mennem deeeee... Majd valamikor összedobunk még egy talit esetleg? - mondta nekem.
- Persze, felőlem - vigyorogtam.
Kevin elindult lefelé, miután elkészült, aztán kinyitotta az ajtót, kikísértem a küszöbre, aztán a szemébe néztem.
- Köszi, hogy átjöttél.
- Nincs mit, na majd tali, dobok üzit - mosolygott rám.
- Oké, oké, várom - néztem rá zavartan.
- Hát akkor... Szia! - köszönt el.
- Szia!
És akkor odalépett, majd megölelt, én pedig csak megéreztem az illatát, amitől azonnal boldog lettem. Utána eszméltem arra, hogy már rég elment, én meg ott állok mint egy hülye. Hmm, érdekes. Felmentem a szobámba, kibújtam a pizsimből, de olyat láttam, amiről azonnal tudtam hogy mi... A róka, a harapás... Láttam egy kis piros heg, folt szerűséget, amiről azonnal tudtam, hogy elfertőződött a sebem.  Teljesen bepánikoltam, mert hát megijedtem. Nagyon. Senkinek nem szóltam, futottam az orvoshoz, bár közben borzasztóan fájt, szóval alig tudtam menni, de nem zavart. Útközben majdnem megbotlottam pár faágban, de mentem tovább, majd megláttam a kórházat. Elkapott a félelem, mindig akkor jöttünk ide mikor nagy baj volt. De erőt vettem magam és nagyokat lépkedtem felé, míg nem odaértem. Felnéztem a tetejére, majd beléptem. Tipikus kórház szaga volt, aminek örültem, mert egy jó érzés fogott el. Felmentem a lépcsőn a másodikra, megkerestem a nekem kellő orvos szobáját, bekopogtam, majd mondták hogy várjak.
Vártam, sokat, kb egy olyan 1-2 órát, mígnem kilépett az ajtón a doktor úr és mosolyogva közölte velem hogy mehetek. Kissé szégyellősen beléptem, körbenéztem utána pedig leültem a székre.
- Na mondja, mi a gondja! - mondta az orvos vidáman.
- A lábam... - mondtam volna, de az orvos megállított.
- Szóval a lába. Megnézhetem esetleg?
- Meg, persze - majd felhúztam a nadrágomat, hogy jól lássa a doki. Nézegette, majd a szemembe nézett.
- Megvan az eredmény... - kezdte.
Nem tudtam hogy mire gondolhat, jó vagy rossz, de azt tudtam, hogy biztosan elfertőződött a sebem. Igen, vizsgálat nélkül is, bár nem vagyok nagy orvos.
- A seb elfertőződött. Bár gondolom ezt maga is észrevette, mert elég szembetűnő. De sebaj, megoldjuk! Mondja csak, hogyan is történt? - kérdezte kíváncsian a doki.
- Megharapott egy róka az utcán, de akkor még nem fájt ennyire - mondtam el nagyon röviden a sztori lényegét.