Még Télen...

Még Télen... 7.

Dan a szemembe nézett, megfogta a kezem, majd a laptopom elé ültetett. A szék mögött állt, kezeit a vállamra tette, úgy nézett felváltva engem és a laptopot.
- Lynn, van Netflix a laptopon? - kérdezte egy-két hosszú perc után.
- Nem igazán tudtam belépni - szégyelltem el magam. Na, nem értek a számítógépekhez.
- Mindegy, akkor most jelentkezz be az enyémmel, oké? - kérdezte tőlem kedvesen.
- Oké, oké.
Daniel odaült a gép elé, helyet cseréltünk, én leültem az ágyra, ő pedig valamit nyomkodott. Értetlenül néztem, majd egy idő után, amikor meguntam, hirtelen felkaptam a telefonomat és megnyitottam Kevin kontaktját Messenger-en. Vele biztos sokkal izgibb lenne... Hirtelen felindulásból ráírtam, csak egy szimpla "szia!" állt a chatben. Megnyitottam a profilját. Ott vigyorgott, a haja majdnem eltakarta a szemét és egy like-ot mutatott kezével. De szeretem... Viszont Dan. Ő volt az, aki még hetedikben elkísért haza egy buliból, mert féltem. És végig ölelt fél kezével. Őt is hihetetlenül szerettem, de ez az erős érzés már elmúlt, és ennél sokkal elsöprőbbet érzek Kevin iránt. Miközben elmélkedtem, Daniel már velem szemben állt és a megnyitott chatre vándorolt a szeme.
- Lynn, ez mi? Miért írtál neki?
- Meg tudom magyarázni, Dan! Csak arról van szó hogy legjobb barátok vagyunk és gondoltam irom neki.
- Nem tetszik neked esetleg? - kérdezte tőlem gyanakvóan. Erre fogtam magam, és otthagytam Dan-t. Mert szinte belemászott az arcomba, úgy vont kérdőre. Én megyek el a saját házamból. Megindultam oda, ahol először találkoztam Kevinnel, miközben a könnyeim potyogtak a kőre. Leültem egy padra, és gondolkodtam, miközben a sírást nem tudtam abbahagyni. Felnéztem, és Kevin aggódó tekinetetét láttam magam előtt, amikor is megindult felém. Szinte futott, miközben bátorítóan mosolygott rám szomorúan nézve. És Dan mögöttem figyelt mindent. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, csak felálltam és hagytam, hogy Kevin a karjaiba zárva megpuszilja a homlokom, és ellenségesen nézzen a mögöttem figyelő Daniel-re.
- Ebből még baj lesz... - súgtam magamnak.