Még Télen...

Még télen... 9.

Egész éjjel gondolkodtam, míg végül arra jutottam, hogy a leghelyesebb döntés talán az lenne, ha bocsánatot kérnék Dan-től. Amint felkeltem, meg is tettem. Féltem felhívni, ezért inkább csak üzenet formájában mondtam el, hogy nagyon sajnálom ami történt. A válasza viszont nagyon meglepett, mivelhogy azt válaszolta, hogy szeretne találkozni. Ám Kevin is szeretett volna velem lenni. Úgy döntöttem, előtérbe helyezem Dan-t, mivel ezelőtt háttérbe szorult, így a délelőtt folyamán elmentünk sétálni a parkba. Sietve készültem el, aztán lefutottam, szerencsémre nem kellett rá várni, már ott volt. Odasétáltam hozzá, ő pedig rögtön megszólított.
- Szia! - köszönt rám.
- Hello. - szóltam vissza.
- Hogy vagy, Lynn?
- Megvagyok, köszönöm. Figyelj Dan, sajnálom ami tegnap történt! Remélem nem haragszol rám - tértem egyből a lényegre.
- Nem haragszom! Csak nem tudom, mit szeretnél tőlem. Nagyon úgy tűnt, hogy szívesebben töltesz időt Kevinnel, mint velem - válaszolt.
Ha csípőből kellett volna válaszolnom, nyilván megbántottam volna valamennyire. De nem szerettem volna, így finoman fogalmaztam.
- Igazából ez így, ebben a formában nem teljesen igaz!! Csupán Kevinnel néha izgalmasabb, te pedig... Kicsit nyomultál, ami nem tetszett.
- Értem. Figyelj, megpróbálok változtatni ezen, rendben? És ha gondolod, még hétvége van, átjöhetnél hozzám este!
- Rendben, felhívlak ha tudok menni! - válaszoltam.
Ezután sétáltunk még bő 1-2 órát, aztán elköszöntünk egymástól. Daniel megváltozott, sokkal kedvesebb, figyelmesebb és nem nyomul annyira. Ez egy jó pont, ám feladta nekem a leckét. Nem tudtam melyikükkel érzem magam jobban... Dan vagy Kevin...? Ezek után gyorsan hazamentem, hogy egyek valamit, letusoltam, készülődgedtem, mikor is anyukám benyitott a fürdőbe.
- Kicsim, figyelj ide kicsit! Nem szeretnélek zavarni, annyit szeretnék mondani, hogy tudom, már nagy vagy, 16 éves, nem is tudom mikor, illetve kivel vagy, szóval kérlek, vigyázz magadra!

- Jaaj Anyaa, mindig vigyázok magamra! Szeretlek! -  mondtam neki. Délután lévén, el kellett indulnom, mert Kevin várt a belvárosban, hiszen elmegyünk enni és sétálni. Éppen felé tartottam, mikor megszólalt a telefonom.