Katonába szeretve|C.A. ff /Szünetel

Karácsony

Másnap reggel nem a telefonom ébresztőjére keltem, hanem James visítására.
-Anya!-ugrott rám hirtelen.-Köszönöm, köszönöm! Annyira szeretlek!
-Mi?
-Az ajándékot-értetlenül néztem rá, majd hirtelen falfehér arccal néztem rá. Elfelejtettem kirakni este. Nincs semmi a fa alatt.
-Úristen! Annyira sajnálom. Várj mi?-néztem rá hirtelen mivel csak most fogtam fel mit is mondott.
-Hát hogy meg vetted a legot amit annyira szerettem volna.
-Te kutakodtál?
-Láttam, hogy nincs ajándék a fa alatt így gondoltam biztos fáradt voltál este és elfelejtetted kirakni. Ezért megkerestem.
-Jól van. A lényeg hogy örülsz neki-támaszkodok fel az ágyban.-Mi legyen a mai program?
-Ú! Sütünk mézeskalácsot?
-Persze, csak előtte felöltözök és reggelizünk.
-Oké!-rohant ki a szobából.

Miután felöltöztem és ettünk elővettem a tésztát és kinyújtottam.
-James! Gyere formázni!-veszem elő a téli tésztaszaggatókat.
Miközben ő a tésztával szórakozik, karácsonyi dalokat keresek a telefonomon.
-Last Christmas I given you my heart,
But the very next day you gave it away!-énekeljük teli torokból.
-Gyere, tegyük a sütőbe-veszem el tőle a tepsit.

James a legot épití épp össze mikor kopogásra leszek figyelmes. Hát ez meg vajon ki?
-Igen?-kérdezem mosolyogva, de ez hamar felváltódik döbbent arcra.
-Nem hívott fel. Én meg nem értettem. Nem tudtam aludni. Gondoltam eljövök magához és megnézem baj van-e-magyarázkodik Tony Stark. Én továbbra is döbbent arccal bámulok rá.
-Anya! Ki az?-rongyol az ajtóba mellém a kisfiam. Csodálkozva nézte az előtte álló példaképet.
-Ömh hello-int neki Stark.-Ezt neked hoztam-nyújt át egy ajándék táskát.
-Jöjjön be-jövök rá hogy még mindig az ajtóba ácsorgunk.
Tony belépve a lakásba a konyha felé veszi az irányt.
-Kér kávét?
-Nem köszönöm. Valami alkohol van?
-Ömh persze van egy üveg Wiskey meg sör.
-Wiskeyt kérek.
Miután átnyújtottam neki a poharat lassan kortyolgatni kezdte.
-És csak emiatt jött?
-Igazából nem tudom. Csak megkerestem magát Jarvis segítségével és már itt is voltam. Olyan volt mintha nem és irányítanám a lábaimat.
-És mostmár megnyugodott?
-Nem igazán. És kérem tegeződjünk. Még mindig zavar, hogy nem hívtál.
-Sajnálom. Késő volt. És azt hittem csak szórakozik. Meg azt írtad "Hívjon, ha baj van." Nem volt baj.
-Anya! Nézd!-futott ki James a szobájából. Kezében egy valami féle repülő hajó szerű lego volt.
-Ez egy quinjet. Ilyennel közlekedik a S.H.I.E.L.D.
-Értem. És pontosan miért hozott ajándékot a fiamnak?
-Mondtam, hogy tegeződjünk és azért, mert karácsony van. Meg gondoltam meg hívalak titeket a karácsonyi ünnepségre. Ma este lesz hattól.
-Ugye megyünk?-nézett rám kiskutya szemekkel James.
-Mehetünk-vonók vállat.-Minden bizonyára úgy is küldtek volna, hogy menjek.
-Nagyszerű-csapta össze a tenyerét Stark.-Akkor várom magukat.
Még beszélgettünk egy keveset majd Tony elindult haza.

-Kicsim! Készülödj!
-Rendben!
Én csak egy fekete farmer nadrágot és egy vörös hosszú ujjú pulóvert vettem fel. Fekete csizmám kopogott az aszfalton, emellett fekete, hosszú kabátom tele volt hópelyhekkel.
-Mikor érünk oda?
-Nem sokára-nyugtattam meg Jamest.

-Áh csak ide értetek!-üdvözölt minket tárt karokkal Stark. Látszott, hogy már nem szomjas annyira.
-James, kérlek ne kószálj el-fogtam meg a fiam karját. Ő csak bólogatva jelezte, hogy érti.
Ez egy hosszú este lesz.