Katonába szeretve|C.A. ff /Szünetel

Karácsonyi „buli"

Kb. egy órája vagyunk itt. Végig néztük már, ahogy Stark az asztalon táncolt páncélba, meghallgattuk James Rhodes Warmachine sztoriját. Én annyira nem értettem, de biztos jó. Épp a bárnál állok és nézem, ahogy James miként próbál szót érteni Tonyval. Hirtelen egy férfi lép mellém.
-Jézusom!-teszem ijedten mellkasomra a kezem.
-Elnézést nem akartam megijeszteni magát-szabadkozott rögtön a férfi. Jobban megnézve rögtön felismertem a férfit.
-Steve Rogers-nyújtja felém jobbját. Én csak döbbenten helyezem kezem a kezébe. Kézfogás helyett, inkább kezet csókol amitől még jobban zavarba jövök. Eddig csak vele és a "gyilkos duoval" nem készítettem interjút.
-April Martin. Mármint Jack. April Jack-szomorkodok el egy pillanat alatt.
-Meghívhatom egy italra?
-Áh maximum vízre-nevetek fel.-A fiamra figyelnem kell. Meg valahogy haza kell jutnom.
-Akkor egy pohár vizet a hölgynek-néz a pultos nőre. A nő csak furán rám nézett én már adta is az italt.
-Meddig szoktak tartani az ilyen kis "összejövetelek"?-nézek rá sokat sejtően.
-Oh hát Tony-de nem tudta befejezni a mondatott mert hirtelen egy kar nehezedett vállaimra.
-Na mizu? Hogy megy a buli? Az a kis fickó okos gyerek-mutat hátra a fiamra aki épp Thorral beszélget.
-Nem rossz...-húzom Tony agyát.
-Mi az hogy nem rossz?-háborodik fel a házigazda.-Ez az évszázad bulija! Emberek egy kis figyelmet-lép fel a dohányzó asztalra.-E nőszemély szerint csak "nem rossz" ez a buli-mutat rám csalódottan.-Ki szerint király ez a buli?-Erre hatalmas visítás volt a válasz.-Látod Enola? Ez egy király buli. Szóval. Milyen a buli?-szál le az asztalról, miközben minden folytatódik, ahogy eddig.
-Jó-válaszolok mosolyogva. Erre Stark vigyorogva tovább megy.
-Azt mondta April a neve.
-Az is. Nem értem Stark miért hívott Enolának-rántok vállat.
-Közeli barátok?-érdeklődik kedvesen.
-Olyasmi. Sokszor kell elmennem különféle sajtótájékoztatóira.
-Oh szóval újságíró?
-Aham-bólogatok.-Nem tudja mennyi az idő?
-Fél tizenegy múlt három perce. Miért, csak nem untatom?-húzódnak még nagyobb mosolyra szája.
-Nem, dehogy!-jövök zavarba.-Csak James lassan kifárad és még haza is kell mennünk.
-Haza vigyem magukat?-ajánlja fel késségesen. Én szemeimmel Adaméket keresem. Hirtelen rezzent egyet a telefonom a farzsebembe. Alan írt hogy Adam kidölt és sajnálja, hogy nem várt meg. Én gyorsan válaszoltam és rögtön vissza szenteltem a figyelmet a még mindig válaszomra váró férfira.
-Bocsánat. Hát szerintem elfogadjuk a fuvart. Alan nem tud minket haza vinni-a kapitány csak bólintott megint és rendelt egy üveg sört.
-Ki az az Alan?-kérdezi.-Már ha nem tolakodás.
-James barátjának az apja. Ő is annál a cégnél dolgozik, mint én. Kérnék egy pohár bubis vizet.-A férfi csak nevetve rázza a fejét.-Mi az?
-Egyre durvább. Már nem csak sima víz, hanem már bubi is van benne-nevet még jobban. Erre már én is mosolyra húztam ajkaim.
-Merre van James?-érdeklődik.
-Ömh...-Hirtelen ért a kérdés és meg is ijedtem, hogy merre is lehet. Szerencsére hamar megláttam Bruce Bannerrel beszélgetni aki épp egy sztetoszkópot mutat neki. -Bruce Bannerrel beszélget-válaszolok neki rá nézve.
-Mikor akar indulni?
-Nem tudom. De maga most ivott meg egy üveg sört. Nem hinném, hogy így kéne vezetnie.
-Rám nem hat a szérum miatt-mosolyog rám.
-Oh. Bocsánat nem tudtam-sütöttem le szemeimet zavaromban.
-Nem tudhatta-legyint.
-Szerintem most induljunk-veszem észre hogy Stark épp egy körre szeretné elvinni a fiamat a páncéllal.-Stark!
-Igen Enola?
-Nem viheted el a fiam. Főleg nem ilyen állapotban.
-De csak egy kört anya! Légyszi!
-Kicsim mostmár mennünk kell. Talán máskor mikor Tony is beszámítható. Oké?
-Oké.
-Gyere, a kapitány haza visz minket-nyújtom felé a kezem.
-Persze a kapitány haza viheti őket, de én nem!-mérgelődött Stark. Én csak a fejemet rázva mosolyogva segítettem felhúzni a sapkáját Jamesnek.
-Jöjjön-hív minket amerika csillagos hőse.