Katonába szeretve|C.A. ff /Szünetel

Kínos reggel

Másnap reggel a beszűrődő nap fényére keltem. Egy nehéz kart éreztem derekamra nehezedni. Lassan hátamra fordultam.
-Jó reggelt-néz rám kék szemeivel Steve.
-Hello-nézek rá teljesen paradicsom árnyalatban.-Tegnap mi...?
-Igen...-mosolyog zavartan. Épp hajolt felém egy csókra, de valaki megzavart.
-Anyaaa!-ront be a szobába James. De hirtelen meg állt mikor látta, hogy milyen állapotban vagyok.
-Khm... Kicsim kicsit kimennél? Utána csinálok reggelit. Te is öltözz fel kérlek-jöttem teljesen zavarba. Ez ultra kínos.
-Oké!-rohan ki hála az égnek.

Gyorsan kikeltem az ágyból és felöltöztem egy egyszerű itthoni ruhába. Egy cica nadrág és egy fehér póló. Hajamat egy kócos kontyba fogtam, majd a fürdőszoba irányába menetem. Megmosakodtam és egy magas copfba fogtam a hajam, hogy ne lógjon reggeli készítés közben a szemembe. Mikor beléptem a szobámba akkor tudatosult bennem, hogy ott hagytam Stevet.

-Basszus ne haragudj. Teljesen elfelejtettem, hogy itt vagy.
-Ez most jól esett-néz rám tettet szomorúsággal.-Én ne beszélj csúnyán.
-Oh a kapitányt zavarja a káromkodás-nézek rá kuncogva.
-Anyaaa! Mostmár éhes vagyok-kiabál be a nappaliból James.
-Mindjárt megyek!-ordítok vissza.
Steve csak kuncogva néz rám.
-Mi az?
-Semmi-nevet tovább.

James megnyugodott, mert kapott tejbegrízt. Épp a szőnyegen
legózik, azzal amit még Stark-tól kapott. Mi Steve-vel pedig a kanapén beszélgettünk semleges dolgokról.
-Oké... Mi kedvenc... Nem is! Ki a kedvenc Bosszúállód!-ülök fel törökülésbe.
-Nekem Vasember-néz fel Steve-re James, majd vissza szenteli a figyelmét a legonak.
-Ez egy enyhe jelzés volt, hogy nem bír?-néz rám szomorúan a kapitány. Én csak mosolygok gyerekességén.-Egyébként Natasha. Vele vagyok így a legjobban.
-Aha... Kimegyek inni-tápászkodok fel. Kifelé menet még hallom a fiam kedves szavait.
-Most megsértődött.

-Rosszat mondtam?-áll meg az ajtóban Steve.
-Nem... Csak... Tudod ő annyira más, mint én-nézek rá.
-Igen.
-Félek, hogy te is itt hagysz-nézek rá könnyezve.
-Mi?-döbben le teljesen.
-Ő sem direkt hagyott itt. De attól még fáj.
-Ki? -simogatja a vállamat.
-James apja...-bújok hozzá.