Katonába szeretve|C.A. ff /Szünetel

A haza út

-Gondolom nem motorral szeretne utazni-néz rám a kapitány.
-Nem lenne túl bizzonságos-mosolyodok el egy jó emlék miatt. Aztán eszembe jutott, hogy már nincs. Nincs velem.
-Akkor menjünk Tony egyik autójával. James melyikkel mennél?
-Ú! A pirossal!-mutat egy vörös mustángra.
-Akkor azzal megyünk-veszi le a kulcsot a falról. Én csak mosolyogva néztem a jelenetet.
Beülve a kocsiba meglepve tapasztalom, hogy meleg van. Fura hisz tèl van és a garázs sincs fűtve csak a fentről jövő meleg melegíti a levegőt.
-Stark nem szereti ha hideg van az autójában így fűtetti őket.
-Mindent értek. James minden oké? -nézek hátra, de látom, hogy kisfiam már békésen alszik.-Elaludt-pillantok a férfire.

Annyira békés volt minden. Olyan volt mintha újra mellette ülnék és a kórházból mennénk haza. De nem, nem ő volt, de mégis ugyan annyira biztonságban éreztem magam, mint vele.
-Ömh... Merre is laknak?
-Baker street 55.
-Minden oké?-néz rám aggodalmasan. Gondolom a hirtelen hangulat változáson miatt.
-Persze csak én is elfáradtam-mosolyogtam rá.

Negyedóra, húsz perc múlva meg is érkeztünk. Épp azon gondolkodtam, hogyan is fogom felvinni bélésen alvó fiamat amikor a kapitány a vállamra tette a kezét.
-Fel vigyem?-mosolyog rám.
-Megköszönném.
A lépcsőházban csak James szuszogását lehetett hallani, és a magassarkú cipőm ütemes kopogását. Lassan nyitottam ki a bejárati ajtót, nehogy véletlenül nyikorogjon. Míg a katona bevitte a fiamat a szobája én gyorsan elpakoltam a konyhába, hogy ne legyen kupi. Amikor kiléptem az étkezőből a kapitány a képeket nézegette. Nem is hallottam, hogy kijött.
-Férjem-néz rám-volt-kezdek el könnyezni. Ő csak oda jött és megölelt.
-James még kicsi volt. Kábé három hónapos volt csak. Jack katona volt. Kiküldték szolgálni a hazát. A többieknek súlyosabb sérüléseik voltak. Csak ő halt meg azon a bevetésen.
-Sajnálom-ennek hatására még jobban hozzá simultam.-James most mennyi?
-Tíz éves múlt-törlöm le a könnycseppeket az arcomról.-Jó rég történt.

Elindultam a konyha felé és kivettem a hűtő alsó rekeszéből egy sört. Hamar lehúztam. Most nyugodtan ihattam, hisz James már alszik, Steve pedig itt van és vigyáz ránk. Tényleg Steve! De hamar el is felejtettem, mert a hirtelen jött alkoholtól és a nagyon rég alkoholizálástól hamar a fejembe szállt.
-Tudod-fordulok meg ahol a szőke támasztotta a pultot.-egész cuki vagy-nevetek fel. Hangomon még nem lehetett hallani azt, hogy mennyire bódult vagyok.
-Hát, azt hiszem köszönöm-jött rögtön zavarba. Én ennek hatására közelebb sétáltam és teljesen hozzá simultam, majd lettem mögé az üres üveget. Amilyen hirtelen ötlet volt olyan hirtelen tett lett. Csak annyit éreztem, hogy ajkaim az ő ajkain táncolnak. Először ledöbbent, majd vissza csókolt.
-Tudod, nagyon régen csókolóztam-kuncogok fel.
-Én se manapság-nevet fel, majd újra táncba hívja a számat.