Katonába szeretve|C.A. ff /Szünetel

Kisebb másnaposság

Másnap fejfájással keltem fehérneműben. Mindenre emlékeztem, de mégis úgy éreztem, hogy valamit ki hagyott az agyam.
-Jó reggelt-kelt fel Steve.
-Hm-"köszönök" vissza.-James?
-Még pihen. Látom, nem nagyon bírod az alkoholt.
-Bírni bírom, csak régen ittam szeszes italt.
-Jól van akkor. Jarvis szólt, hogy van reggeli. És persze gyógyszer is.
-Menjünk. Mit vegyek fel?
-Itt a pólóm. Szerintem még senki sincs fent ilyenkor.
-Miért hány óra?-húzóm össze a szemöldököm.
-Nyolc múlt nem rég.

Végül egy kék pólóban mentem ki enni. Valóban mindenki aludt még. A tornyon csend honolt, ami egyszerre volt békés és ijesztő. Én tükörtojást ettem baconnel, Steve pedig rántottát evett.

-Fáj a fejem... hol az a nyamvadt gyógyszer?-forgok körbe-körbe.
-Itt van tessék-nyújtja nekem a pirulát Steve.
-Köszönöm. Mi lenne velem nélküled.
-Gyógyszer nélkül maradnál-mosolyog rám.
-Vagy nem is lennék másnapos-nézek rá szúrósan. Ő csak nevetve védekezően feltette a kezét.

Pár órával később már mindenki ébren volt és a nappaliban beszélgetett. James köztem és Tony közt ült, másik oldalamon pedig Steve foglalt helyet.

-Jó de az este fény pontja akkor is az volt ahogy Tony a szokásostól eltérően-emeli ki az utolsó szót Clint gúnyosan-az kis asztalon meztelenül táncolt és énekelt.
-Örülök, hogy ennyire élvezetes lett a műsorom Legolas-gúnyolódik Stark.-Bár engem sokkal inkább az érdekel, hogy hova tűnt a szerelmes párunk hajnali kettőkor. Gondolom nem aludni mentetek-néz végig rajtam és Steve-en jó kedvűen.
Arc színen hirtelen változott a paradicsommal egyező színre, ahogy Steve is kipirult kicsit.
-Miért mit csináltatok?-néz rám James ártatlanul. Oh nem. Ezt nem most.
-Hát tudod mi... Sakkoztunk!-jut eszembe egy nagyszerű tevékenység.
-Enola ne hazudj a gyerekednek!-szól rám Stark.
-Egy! A nevem továbbra is April. Kettő! Nem hazudok neki...-annyira teszem hozzá magamban.
-Ja jó. Steve ugye játszol velem is sakkot?-néz rá kíváncsian az említettre a fiam.
-Persze játszunk. Most?
-Igen!

-Nem is tudtam, hogy Steve ennyire jól sakkozik-súgom oda Nat-nek.
-Pedig hajnalban is ezt csináltátok, nem?-nevet fel a vörös.
-Nagyon vicces vagy-forgatom meg a szemem.-Amúgy itt a nyakláncod-nyújtom át neki az ékszert.
-Tartsd meg-mosolyog rám kedvesen.
-Biztos?
-Persze. Üdvözlő ajándék. Meg jó is áll neked-kacsint rám.
-Köszi.

Természetétesen Steve bármennyire is jól játszott, James elverte. 5-1-re.
-Hagytad, ugye?
-Dehogy-nyom egy puszit az arcomra.
-Gondolom-forgatom meg a szemem.-Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy vele.
-Ugyan. Ez a minimum. Meg meg is fenyegetett.
-Tessék?-kerekednek el a szemeim.-Hogy mit csinált?
-Megfenyegetett-nevet fel.-Azt mondta, hogy ha megbántalak, megrugdos.
De nyugi! Amerika legjobb seggének nem lesz baja, mert biztosítottam róla, hogy semmiért se bántanálak.
-Úristen...
-Kemény gyerek-nevet fel Steve.
-Csak az iskolában ne fenyegessen senkit-temetem az arcomat a jobb tenyerembe.-Nem akarok bemenni az igazgatóiba. Az a pasi nagyon ijesztő...-nézek rá.
-Nyugalom majd bemegyek én, ha kell-nevet fel.
-Nehogy neked is igazgatóit adjon nevelésből. Nekem egyszer majdnem intőt adott-rázom meg a fejem mosolyogva.
-Én minta diák voltam.
-Képzelem-forgatom meg a szemeimet nevetve.