Katonába szeretve|C.A. ff /Szünetel

Múlt

Már este van. James már rég alszik. Steve-vel pedig a francia ágyon ülünk.
-Katona volt-kezdek bele a mesélésbe.-Már öt éve házasok voltunk, mikor bejelentettem a nagy hírt miszerint terhes vagyok. Nagyon boldog volt-kezdek el könnyesedni.-Az összes szabadságát kivette arra a kilenc hónapra. James szerencsére probléma nélkül, egészségesen megszületett. Kábé két hónapos lehetett, amikor Ryan-t behívták. Hiába volt szabadságon muszáj volt bemennie. Azt mondta maximum egy hónap. Rá másfél hónapra kaptam egy levelet-kezdek el még jobban sírni. Fájdalmasan emlékszem vissza erre az időre.-Elesett. Meghalt az utolsó bevetés végén. A testének csak maradványait találták még. Mellette robbant fel a bomba. Ezek után James két hónapig a szüleimnél volt, míg össze szedtem magam. Majd minden ment tovább. Muszáj volt, mert James-nek fel kellett nőnie még így is.
Steve csak némán magához húz és vígasztal.

A mély beszélgetésünk óta egy hét telt el. Nem beszélünk az esetről. Nyílt titokként kezeljük. Steve egyre több időt tölt velünk. James kezdi meg kedvelni szerencsére. Ennek az is lehet az oka, hogy egyre többet találkozik Tony-val. Tegnap előtt elmentek egy körre a páncéllal. Nem mondom, hogy nyugodt voltam, de bíztam Stark-ban. És meg esküdött, hogy nem ivott előtte. A csapat többi tagjával is kezdek össze ismerkedni. Clint mesélt a gyerekeiről. Meg kért, hogy tartsam titokban. Natasha tanított néhány ütést vész esetére, én pedig meg tanítottam néhány sütit csinálni. Bruce érdekességeket mesél különböző baktériumokról. Az ő segítségével meg tudtam írni a cikkemet. Mivel attól még, hogy a Bosszúállókkal töltöm az időm, dolgozom ugyan úgy kell. Szerencsére ha be kell mennem egyeztetni az irodába segítőkészen vállalják, hogy vigyáznak James-re.

Steve. Steve-vel a kapcsolatunk egyre jobb. Talán már mondhatom azt, hogy járunk. Persze ezt még nem mondtunk ki hivatalosan. Éppen az irodából jövök ki mikor a motorjának dőlve vár rám. Napszemüveget vett fel, baseball sapkával, ami elég gyanús így december utolsó napján.

-Ugye tudod, hogy nagyon bénán rejtőzködsz?-lépek elé. Egy gyors puszit nyomok az arcára és már ülnék is fel a motorra.
-Minek sietsz ennyire?-nevet fel.
-James ért is elkéne menni.   
-Minek? Úgy is a toronyban ünnepeljük az Újévet.
-Mi nem tartjuk az Újévet.
-Mi? Miért?-döbbent le teljesen.
-James még kicsi nem marad fent olyan sokáig, egyedül meg minek?
-Jogos-gondolkodik el.-És mi lenne ha idén ünnepelnénk együtt? A toronyban csomó szoba van, ha James le fárad lefekszik.
-Legyen-forgatom meg a szemeimet.

Ez egy fárasztó ünneplés lesz...