A bőség zavara BEFEJEZETT

7. fejezet

Eljött egy újabb nap, a szökés napja. Szombat. Malina fáradtan kikelt az ágyból, szíve zaklatottan zakatolni kezdett, amint menekülésének mikéntjére gondolt. Hasfalában feszült gyomorgörcs vert tanyát. Nagy levegőket véve próbálta lenyugtatni felborzolt idegeit, egész testében remegett az idegességtől.

Feldúltságában elejtette a fésűt, amellyel gesztenyebarna haját erős kontyba terelte, hogy selymes fürtjeit eltávolítsa az arcából. Megmosta izgalomtól gyöngyöző bőrét, majd a korábban előkészített tarisznyába helyezett egy kevés, szárazabb fajtából való ételt, ami nem volt olyan romlandó, mint a gyümölcsök vagy a zöldségek.

Előrelátón, napokkal korábban meghívta a két erőszakos embert, akik délre érkeznek hozzájuk. Rowel már felébredt, és mindenhová követte feleségét, mintha csak megsejtett volna valamit. Malina mindeközben a háziasszonyi teendőit végezte, főzött, felmosott, takarított.

Kiment a kertbe, ahová Rowel már nem jött utána, majd az ott növekedő, apró, fehér virágokkal tetszelgő foltos bürökből szedett pár virágos szárat. A növény méreggel rendelkezett, de nem is akármilyennel. Bénulásos halált okozott már a szervezetbe jutó kicsiny adagja is. Mivel olyannyira erős volt minden darabja, ezért Malina bevitte a lecsippentett virágot, hogy végrehajtsa tervének következő lépését.

Tévedés ne essék, nem önmaga meggyilkolását tervezte, még csak nem is Rowelét. Sosem tudta, vagy akarta volna hitvese meggyilkolását, ennél másabb irányú céljai voltak: Bel halála.

Az őt oly régóta ostromló és zaklató férfi a sírig is követte volna, efelől semmiféle kétsége nem volt. Ismerte annyira Belt, hiszen korábbi lakóhelyéről is utána jött, mikor elköltöztek Rowellel. Nem akarta még egyszer megkockáztatni egy ilyen szörnyeteg közelségét.

Ezért, amikor megérkezett a két rosszkedélyű erőszaktevő, Malina külön-külön kupákba öntötte a bort, míg abba, amit Belnek szánt, a növényből kipréselt nedvet is hozzáöntötte, hogy abból halálos adagot gyűjtsön össze.

Morg halálát nem tervezte, hiszen ő kevésbé súlyos esetnek számított, mint a szakállas, szőke. Bel gyermekkora óta kegyetlen volt, előszeretettel ment vadászni az apjával, és dicsekedett el az általa ejtett, keze által kimúlt állatokkal. Élvezte mások szenvedését, s ezt sosem titkolta. Részletesen beszélt arról a környékén kóborló kutyáról, amit élve megnyúzott. Szokványos pszichopata volt, és Malina régóta rettegett tőle.

Ezért tudta, hogy nem fogja életben hagyni, őt nem. Már nem számított, hogy Lesim volt-e a felesége vagy sem, a szőke iránt nem érzett magában könyörületet. Morg hozzáképest csak-csak hűséges volt, legalábbis szexuálisan nem próbálta megerőszakolni, csupán játszadozott vele. De Bel olyannyira rajongott érte, hogy nem számított, mivel próbálta eltéríteni a közelében legyeskedő férfit, de az hosszú évek múltán is körülötte sündörgött.

A nő igyekezett eszébe vésni a méreggel töltött fémkupa oldalán található karcolást, hogy nehogy rosszat adjon oda kiszemelt áldozatának. Fülénél megfogta a három itallal töltött serleget, és ügyelve a borra, lelépdelt a lépcsőn, miközben Bote nagy sebességgel robogott el mellette.

A türelmetlen férfiakhoz sétált, majd a poharakat lehelyezte a rozoga asztalra. Amikor azok elérték a bútordarabra terített drapériát, Bote nekiugrott hátulról a lábának, hogy jelezze: már éhes. Malina megpördült, hogy elkergesse az állatot, de mire ismét visszanézett, már csak kezek tömegét látta, ahogy a borért nyúlnak.

A nő nem látta pontosan, hogy ki vette el a méreggel telit, de Bel és Morg máris belekortyoltak a nedűbe, majd Rowel is ajkához emelte a kupát, s a hölgy ebben a pillanatban látta meg azt a karcolást, amely ismerősnek hatott számára. Egy pillanat alatt bénította meg a félelem, ezért nem tudta megakadályozni, hogy párja ne igyon bele a poharába.

Hibának álcázva kiütötte a kezéből az italt, a fémserleg nagy csörömpöléssel érte a talajt, és a vörös szesz kifolyt a deszkapadlóra. A szemfüles véreb azonnal rávetette magát a tócsára, mindaddig Malina Rowel felé tekingetett, aki csodálkozva figyelte őt.