A bátyám legjobb haverja Szoboszlai Dominik

⚽️⚽️⚽️⚽️⚽️⚽️⚽️

A meccs napja.

Felvettem azt a ruhát amit tegnap erre a napra vettünk Emilivel. Márk nagyon korán elment értünk pedig egy limuzint küldtek én tudtam róla de Em nek nem szóltam.

-Na hogy tetszik az autónk?-néztem rá.

-Sár, ez egy limuzin.-ugrált.

-Igen de állj le mielött kimegy a bokád.-nevetek.

Beültünk, aztán pár pec autózás után oda értünk a hatalmas stadionhoz. Bementünk és felkisértek minket a VIP ba.

-Köszönjük.-köszöntem meg annak a férfinak aki fel hozott ide minket.

Beszélgettünk ott emberekkel majd elkezdődött a meccs. Egyből kiszurtam azt az egy játékost akire haragudtam de mégis ő volt az egyik olyan ember az életemben akire mindig számíthattam.

-Ne bámuld ennyire.-lök oldalba a barátnőm.

-Ja bocsi.-nevetek. -Elmegyek mosdóba.

-Oké de siess.

-Sietek.-nyugtatom meg.

Bementem a mosdóba ahol épp arcot akartam mosoni mire megszólalt egy melettem lévő nő.

-Olyan ismerős maga valahonan.-fordul oda hozzám.

-Biztos a bátyám miatt.-mosolyodok el.

-Molly Cooper.-nyújtja a kezét.

-Szabó Sára.-fogok vele kezet.

-Akkor a bátyád Szabó, ugye?-gomdolkozik el.

-Igen, de nekem mennem kell.-mutatok a hátam mögött levő ajtóra.

-Menj csak. Örültem.-vigyorog.

-Én is.-eröltetek utoljára egy mosolyt az arcomra.

-Minden rendben van?-néz rám Emi miután vissza ültem a helyemre.

-Igen.-mosolygok.

-Nézd! Szoboszlai indul.-mutat a pájára. Aztán egyszerre ugrik fel az egész stadion. Mivel a támadás sikeres volt.

Azután kifut a felénk levő pálya részre aztán rám mutat és egy azt mutatja hogy hívjam fel.

Véget ért a meccs. Lementem a bátyáméknak gratulálni mivel nyertek. Csakhogy a bátyám helyett abba botlottam bele akibe nagyon nem akartam.

-Szabsz!-közeledik a fiu.- Had magyarázzam el kérlek.-látszik hogy nagyon sajnálja de most nem törhettem meg.

-Nem Dominik! Eltüntél annyira nem voltál képes hogy egy üzit írj hogy jól vagy. -förmedek rá majd hátat fordítok de pont bele ütközök az edzőbe.

-Gratulálok.-mosolygok.

-Köszönjük, remélem a következő meccsen is látthatunk.-mosolyog.

Én biccentek majd tovább megyek. Emi csak fut utánam.
Már épp a parkolóba értem volna de Dominik megragadta a csuklóm.

-Hallgas meg kérlek.-szemei ezuttal üresek voltak.

-Nem Dominik! És hagyj engem békén. Kérlek.-rántom ki a csuklóm és folytatom az utam.

-Jól áll a piros!-kiált utánam amire elmosolyodtam de aztán elkezdtek potyogni a könyeim.

-Sára. Annyira sajnálom nem gondoltam hogy ilyen rosz a helyzet.-ölel át.

-Szeretem őt Emili. Rohadtul beleszerettem.-zokogtam a válába.

-Akkor most miért mem halgattad meg?-suttogja.

-Mert fájt. Fájt amit csinált nem tudtam mi van vele érted?-tolom el magam tőle, a szempilla spirálom mostanra már teljesen elkenődött.

-Jaj Sárikám. Mi lesz veled nélkülem.

-Nem tudom.-rázom meg a fejem.

-Induljunk!-szól a soförnek.

Csöndben halgattam amit mond, próbált nyugtatni de nekem csak az a bizonyos miért járt a fejemben.

Ránéztem a telefonomra és vagy 60 üzenetem volt Domi-tól és 20 nem fogadott hívás.Márktól pedig még rosszabb. Neki irtam hogy jól vagyok de Dominiknak semmit nem mondtam.

Dominik szemszöge.

-Jól áll a piros!-kiáltok utána.

Bassza meg. Mit képzeltem? Talán én is jelentek neki valamit? Vagy jelentettem, mert mostanra biztos elbasztam.

-Halihó!-kiált oda hozzám Szabó.

-Helo.-mondom unottan.

-Nem öltözöl át?-kérdezi.

-De igen.-indulok az öltözőbe.

-Hé tes jól vagy?-fut mellém.

-Nem igazán.-hajtom le a fejem.-Összevesztem Sárával.-sóhajtok.

-És ezért vagy ilyen?-megállított hogy rá nézzek.

-Szerdán szakítottam Laurával és elment a kedvem az élettől is. És nem akkartam hogy láson Sára meggyengülve.-emelem rá a tekintetem.

-Jaj Dominik.-csap a homlokára.

-Saras halálra aggódta érted magát. Ma is csak azért jött el mert én könyörögtem neki. Amúgy meg nutellát zabált volna egész álló nap.

-Akkor már értem miért borult ki.-indulok el újra.

-Beszélned kell vele.-sóhajt.

-De nem engedi.

Ezután csak hivogattuk majd egyszer csak válaszolt Márknak.

-Írt!-kiált fel.

-Mit?-kapom oda a fejem.

-Hogy jól van.

-Na persze.-sóhajtok.

-Ne aggódj jól lesz. Idővel.-húzza fél mosolyra a száját.

-Nélkülem biztos.

-Szerintem meg pont rád van szüksége mivel amíg nem tudja meg az igazat addig tombolni fog.-teszi a válamra a kezét.

-De nem engedi hogy elmagyarázzam neki.

-Majd beszélek vele oké?

-Kösz rád mindig számíthatok.-ölelem át.

-Mint mindig.-nevet.-Mondjuk egy házi buli holnap?-kacsint.

-Ott ott kell lennie mivel imád bulizni plusz nálunk rendezzük.-mosolyodik el.

-Benne vagyok.-pacsizok le vele.