A bátyám legjobb haverja Szoboszlai Dominik

⚽️⚽️⚽️⚽️⚽️⚽️⚽️⚽️⚽️

Kimentünk nem voltak még olyan sokan de azért nem mi voltunk ott először. Vagyis de de értitek.

-Bulizzunk!-üvöltök.

Egyből meg céloztam a piákat és le is húztuk a vodkákat.

Elmentünk táncolni és ez volt az urolsó azon a napon hogy láttam a barátnőmet. Vissza mentem a pulthoz ahol ott volt Dominik de nem igazán érdekelt mivel az alkohol szintem nem éppen alacsony.

-Mennyit iszol még?-kérdezte.

-Csak annyit hogy ne érzek semmit.-nevetek.

-Mi ez a ruha Szabsz?-kérdezi.

-Mi van nem tetszik?-nevetek tovább.

-De gyönyörű de talán nem kéne többet inod. -veszi ki a kezemből az üveget.

-Bazd meg.-hagyom faképnél.

Dominik szemszöge.

-Bazd meg.- hagyott faképnél. Utána akartam menni de Laurával találtam magam szemben.

-Komolyan miatta szakítottál?-nevet.

-Igen képzeld miatta. Mert ő nem nyagat folyton.-kerülöm ki a lányt hogy folytassam az utam Sára fele de eltünt.

Aztán a szinpadon láttam meg legközelebb.

-Jó estét emberek!-kiált. - Tudjátok ez az este nem jöhetet volna létre  Szabó és Szoboszlai nélkül. Nagy tapsot nekik. Szeretnék mondani valamit Dominikról.

Ó bassza meg.

-Ő a leges leges leg jólelkübb fiu akit ismerek. Mivel nagyon de nagyon megbántott. DE nem adta fel és bocsánatot kért ez a dal neki szól.

Dal? Nekem? Jó lelkű mi van? Elénekelte Opitz Barbitól a Végem című dalt. Úgyhogy nem sokan értették de én igen.

"Tagadom hogy akarom a szíved"

Ez csengett a fülemben. Szeret engem? Miután vége lett a produkciójának fel rángadtam a szobámba.

-Ez meg mi volt?-förmedek rá.

-Nem tudom.-nevetgél.

-Most rohadtul nem kéne nevetgélned.-csapok a falra amire össszrezen.

- Most mi bajod van?-könnyezik be a szeme.

-Sajnálom csak érdekel hogy miről énekeltél és hogy miről szól a dal.-veszem visszáb a hangerőt.

-Rólunk szól a dal. Amikor idejöttél arról.-hajtja le a tekintetét.

-Tehát már nem igaz?-nagyon de nagyon reménykedtem abban hogy azt mondja hogy szeret.

-Mondtam már hogy megbántottál nagyon.-emeli fel a hangját majd kiment a szobából.

Sára szemszöge

Amikor Domi a falra csapott egyből kijózanottam úgyhogy nem mondtam teljes faszságot. De ha kijózanodtam akkor újra le kell magamat inni. Lerohantam egy vodás üvegért majd bementem a szobámba és csak ittam. Beindítottam a fülesembe max hangerőn Nessa Barettől a la di die-t. És csak tomboltam elegem volt mindenből aztán elájultam.

-Sára! Sára! Ébredj!-rázogat valaki.

-Mmmmm.-nyüszögök.

-Hála az égnek hogy fel keltél.            -hallom meg a bátyám hangját.

-Hol vagyok?-nyitogatom a szememet.

-A korházban.-szólal meg Dominik is.

-Minek?-ülök fel.

-Tegnap este elájultál.-és még Emili is itt van. Még valaki?!

-De mi történt tegnap?-ülök fel szép lassan.

-Hát öhm elénekeltél egy dalt majd velem ordibáltál és rád találtam ugy hogy a földön fekszel egy kiborult vodkás üveggel a kezedben ami eltört és megvágtad vele a fejedet valószinüleg.-mesélte el Dominik.

-Bocs hogy ordibáltam. De nektek nem edzésen kellene lenetek?-mutattam rájuk.

-Már voltunk ott, addig Emili vigyázott rád.

-Elmehetnek.-jön be a doki, kicsivel késöbb.

-Köszönjük.-mondja Emi.

Haza értünk engem felkisértek a szobámba nem tudom miért, befeküdtem az ágyamba és aludtam egyet míg valaki fel nem keltett.

-Szabsz, miért ittál?-ül le mellém.

-Csak mert... valami más bennem és nem tudom mi,és ez kiborít.-nézek egyenesen a szemébe.

-Jó érzés?-kérdezi.

-Az volt. De mostmár éget.

-Van köze ahoz amit tegnap mondtál?-kérdezi.

-Az hogy az a dal rólunk szólt mielött összevesztünk?-kérdezek vissza.

-Igen, de erre meg hogyan emlékszel hisz be voltál rugva.-értetlenkedik.

-Amikor mesélted eszembe jutott.-mosolyodok el.

-És akkor köze van hozzá?-tér újra a  témára.

-Nem tudom.-sóhajtok.

-Szia Sári beszélnünk kell!-jön be hirtelen az ajtón Réka.-Öhm.... bocsi hogyha megzavartam valamit.-hátrál ki.

-Nem, gyere csak. Én már amúgy is megyek mert holnap költözöm.-sétál ki az ajtón Dominik.

-Hogy jöttél be?-kérdezem.

-A bátyád ajtót nyitott.-rántja meg a vállát.

-És ez meg mi volt?!-ugrik be az ágyba.

-Mi mivolt?-értetlenkedek.

-Miért volt itt Dominik úgy tudtam hogy utálod.

-Igen csak egyik nap mesélt egy történetet és jah beraktam a semlegeszónába.-mosolygok.

-Értem.-huzza el a szót.

-És miért jöttél?

-Csak úgy rád néztem hogy hogy vagy.-mosolyog.

-Jaj gyere gyorsan!-sikítok majd felpatanok és elindulok lefele. Mivek fent nem találtam meg Emilit. Éppen a konyhában szorgoskodott.

-Em ő itt Réka. Egy itteni barátnőm.-mentünk oda hozzá.

-Szia.-mosolyognak egymásra.

Komolyan el sem hiszem hogy már ennyien elolvastátok a könyvem. Köszönöm, most picit elakadtam az írásban de igyekszek. 🫣🫤🥰