A bátyám legjobb haverja Szoboszlai Dominik

16⚽️

Haza fele úton végig azon gomdolkoztam hogyha nincsen Domi akkor mi lett volna. Haza értünk mind a ketten úgy tettünk mintha mi sem történt volna. Felmentünk Domi szobájába.

-Jól vagy?-kérdezte.

Mondjam el az igazat? Hogy marhára nem, hogy legszívesebben most egész este csak hozzábújva filmeznék és hogy ha ő nincs én lehet korházba kerülök?

-Sára.-szól rám.

-Hm?-eszmélek fel.

-Kicsit elbambultál.-nevet.

-Jah igen bocsi. Mi is volt a kérdés?-mosolyodok el én is.

-Hogy jól vagy e.-ismétli meg.

-Jah fogjuk rá.-fél mosolyra húztam a szám.

-Miért mi a baj?

-Csak azon filoztam hogy mi lett volna ha nem vagy ott. Hogy úgy végzem, mint Molly? Egész este az öledben sírok?-végülis a fél igazság benne volt.

-Nem, te nem végezted volna úgy. Tudod miér?-feltápászkodott melőlem. Én pedig nemlegesen ráztam a fejem.

-Mert te megoldottad volna. Na gyere ide.-tátja szét a kezét hogy bújjak oda. Én röktön oda is bújtam.

-Dominiiiiik.-jön be fülig érő szájjal Eszti, de amint meglátott lehervadt arrol az undormányos képéről a mosoly.-Mit keres ez itt?-kérdezi.

-Mondtuk már, ő a barátnőm.--sóhajt Dominik.

-És ezt Márk is tudja?-vág vissza grimaszolva. Majd kirohan a szobából.

-Úristen nekünk annyi.-pattanok ki az öléből és járkálni kezdek.

-Szabsz, nyugi. Elmondtam Márknak mimdent arról a napról így tudja mit csináljon.-na neeee ez ugye csak egy vicc hogy lehet valaki enjire tökélétes.

-Mi van Eszti.-hallom meg a báyám hangját a folyosó végéről.

-Gyere ide gyorsan!-suttogja Dom én egyből ott is termek.

-Nézd meg ezt!-mutat ránk.-A drágalátos hugicádat aki a legjobb barátod ölébe csücsül hát nem undorító?-rikácsol a csaj.

-Nem, mivel mind a kettőjüket szeretem és ők is szeretik egymást?!-válaszol tök lazán Márkusz.

-Hát ez vicc. Ho... ho... hogyan lehettek enjire elbaszottak?-üvölt aztán toporzékolva elviharzott. Én szépen kimásztam Domi öléből míg ők lepacsiztak.

-Ilyen jót életembe nem alakítottam még.-nevet Márk.

-Hát ez tényleg rohadt vicces volt.-nevet Szobo is.

-Mindjárt jövök.-futok ki a szobából.

-Eszti várj!-kiáltok a lány után aki az utca felénél  járt.

-Mit akkarsz?!-fordul vissza. A szeme kisírt volt a sminkje teljesen el volt kenődve.

-Gyere. Ugye nem gondolod hogy este nem tudom hánykor hagyom hogy egyedül sétálgass az utcán.-megyek közelebb.

-Nálam alszol? Addig pedig tegyük félre az utálatunkat. Nálam alszol és senki nrm tudja meg csak Márk Szobo te és én fogjuk tudni.-aztán már könyörgő szemekkel nézem mivel itt fogok halálra fagyni ha nem jön.

-Semmi kedvem azt nézni ahogy azzal a fiúval akit idekerülésem ota bálványozok nyaljátok és faljátok egymást.-vág vissza élesen.

-Eszti...-sóhajtok.

-Mi az?-vágja rá.

-Dom és én nem vagyunk együtt.-kínosan elnevetem magam.

-Jó menjünk.-sóhajt ő is.

Bementünk a házba, felkísértem a szobámba.

-Kérsz valamit?-kérdeztem.

-Egy teát innék.-válaszolja.

-Öt perc és hozom.-mosolygok.

Gyorsan megcsináltam a teát és felvittem neki.

-Köszi, biztos nem alszol itt?-csúszan arrébb.

-Nem, azért még annyira nem vagyunk jóba.-nevetek.

-Igaz.-nevet ő is.

-Akkor jó éjszakát.-kezdem el becsukni az ajtót.

-Neked is.-mosolyog.

Átmentem Dominikhoz.

-Lehet egy kérdésem?-méregetett.

-Aham.-rántok vállat.

-Miért hivtad meg?-kérdezi.

-Elmondta hogy mióta ideköltözött odáig van érted. És hogy Molly régen az egyik legjibb barátja volt. Aztán jött Laura most meg én.-mondtam lehajtott fejjel. Ő csak tovább bámult.

-Miaz?-nevetek zavartan.

-Volt valaha pasid?-böki ki végül.

-Hogy mi?-kérdeztem vissza paradicsom szinű fejjel.

-Volt valaha pasid?-ismétli meg.

-Nem....-sóhajtok.

-Miért nem?

-Mert... öhm... mindig elmenekültem. Féltem hogy nem felelek majd meg. Pedig többen is probálkoztak. De én beijedtem.

-Te, beijedtél?-szorakozik jót a múltamon.-Most vagy hazudsz vagy durván nem ismered magad.-áll fel.

-Mi?-kérdezem teljes értetlenség közeppete.

-Figyelj, te vagy az a lány. Akit soha az életembe nem láttam még. Ide jöttél Angliába az ismeretlenbe.  Úgy beszélsz vissza Esztinek aki valljuk be a tipik lány akivel nem kezdenél ki. Aztán vegyük a mai napot. Elraboltak, majdnem megerőszakoltak de te mit csináltál? Tök higgadt voltál közben.-lassan felállít a helyemről és és megragadta a két vállam. -Te nem ijedthettél be Szabsz!-ráz meg gyengéden mire elmosolyodom.

-Honann veszed hogy higgadt maradtam?

-Onann drága,hogy ismerlek annyira hogy tudjam.-drága, tetszik ez a név.

-Szánalmas voltam a gimiben Dominik.. -hajtom le a fejem.

-Nem hinném.-kereste a tekintetem ami mostanra könnyekel volt tele. A lábaim egyre jobban elgyengültek.

-Jól vagy?-kérdezte.

Megráztam a fejem.  Ne tudom mi bajom volt. De megint az az érzésem támadt, mint a gimibe. FUSS! MENEKÜLJ!

-Nem ezuttal nem.-suttogtam, majd újra erőt vettem magamon.

-Tessék?-távolodott el.

Átfutottam a szobámba.

-Sára!-kiáltott utánam.

-Gyere!-mondtam Esztinek.

-Mi? Minek?-kérdezte értetlenül.

-Csak gyere már.-erősködtem.

-Oké...-védekezően feltette a kezét.

Buék!! Ez tényleg elképesztő hogy már több, mint ezren olvassátok a történetet. Remélem a 2024 es részek is enjire tetszeni fognak nektek. Puszi. Ha bármi kérdés merülne fel bennetek nyugodtan kérdezetek.