Haza fele úton végig azon gomdolkoztam hogyha nincsen Domi akkor mi lett volna. Haza értünk mind a ketten úgy tettünk mintha mi sem történt volna. Felmentünk Domi szobájába.
-Jól vagy?-kérdezte.
Mondjam el az igazat? Hogy marhára nem, hogy legszívesebben most egész este csak hozzábújva filmeznék és hogy ha ő nincs én lehet korházba kerülök?
-Sára.-szól rám.
-Hm?-eszmélek fel.
-Kicsit elbambultál.-nevet.
-Jah igen bocsi. Mi is volt a kérdés?-mosolyodok el én is.
-Hogy jól vagy e.-ismétli meg.
-Jah fogjuk rá.-fél mosolyra húztam a szám.
-Miért mi a baj?
-Csak azon filoztam hogy mi lett volna ha nem vagy ott. Hogy úgy végzem, mint Molly? Egész este az öledben sírok?-végülis a fél igazság benne volt.
-Nem, te nem végezted volna úgy. Tudod miér?-feltápászkodott melőlem. Én pedig nemlegesen ráztam a fejem.
-Mert te megoldottad volna. Na gyere ide.-tátja szét a kezét hogy bújjak oda. Én röktön oda is bújtam.
-Dominiiiiik.-jön be fülig érő szájjal Eszti, de amint meglátott lehervadt arrol az undormányos képéről a mosoly.-Mit keres ez itt?-kérdezi.
-Mondtuk már, ő a barátnőm.--sóhajt Dominik.
-És ezt Márk is tudja?-vág vissza grimaszolva. Majd kirohan a szobából.
-Úristen nekünk annyi.-pattanok ki az öléből és járkálni kezdek.
-Szabsz, nyugi. Elmondtam Márknak mimdent arról a napról így tudja mit csináljon.-na neeee ez ugye csak egy vicc hogy lehet valaki enjire tökélétes.
-Mi van Eszti.-hallom meg a báyám hangját a folyosó végéről.
-Gyere ide gyorsan!-suttogja Dom én egyből ott is termek.
-Nézd meg ezt!-mutat ránk.-A drágalátos hugicádat aki a legjobb barátod ölébe csücsül hát nem undorító?-rikácsol a csaj.
-Nem, mivel mind a kettőjüket szeretem és ők is szeretik egymást?!-válaszol tök lazán Márkusz.
-Hát ez vicc. Ho... ho... hogyan lehettek enjire elbaszottak?-üvölt aztán toporzékolva elviharzott. Én szépen kimásztam Domi öléből míg ők lepacsiztak.
-Ilyen jót életembe nem alakítottam még.-nevet Márk.
-Hát ez tényleg rohadt vicces volt.-nevet Szobo is.
-Mindjárt jövök.-futok ki a szobából.
-Eszti várj!-kiáltok a lány után aki az utca felénél járt.
-Mit akkarsz?!-fordul vissza. A szeme kisírt volt a sminkje teljesen el volt kenődve.
-Gyere. Ugye nem gondolod hogy este nem tudom hánykor hagyom hogy egyedül sétálgass az utcán.-megyek közelebb.
-Nálam alszol? Addig pedig tegyük félre az utálatunkat. Nálam alszol és senki nrm tudja meg csak Márk Szobo te és én fogjuk tudni.-aztán már könyörgő szemekkel nézem mivel itt fogok halálra fagyni ha nem jön.
-Semmi kedvem azt nézni ahogy azzal a fiúval akit idekerülésem ota bálványozok nyaljátok és faljátok egymást.-vág vissza élesen.
-Eszti...-sóhajtok.
-Mi az?-vágja rá.
-Dom és én nem vagyunk együtt.-kínosan elnevetem magam.
-Jó menjünk.-sóhajt ő is.
Bementünk a házba, felkísértem a szobámba.
-Kérsz valamit?-kérdeztem.
-Egy teát innék.-válaszolja.
-Öt perc és hozom.-mosolygok.
Gyorsan megcsináltam a teát és felvittem neki.
-Köszi, biztos nem alszol itt?-csúszan arrébb.
-Nem, azért még annyira nem vagyunk jóba.-nevetek.
-Igaz.-nevet ő is.
-Akkor jó éjszakát.-kezdem el becsukni az ajtót.
-Neked is.-mosolyog.
Átmentem Dominikhoz.
-Lehet egy kérdésem?-méregetett.
-Aham.-rántok vállat.
-Miért hivtad meg?-kérdezi.
-Elmondta hogy mióta ideköltözött odáig van érted. És hogy Molly régen az egyik legjibb barátja volt. Aztán jött Laura most meg én.-mondtam lehajtott fejjel. Ő csak tovább bámult.
-Miaz?-nevetek zavartan.
-Volt valaha pasid?-böki ki végül.
-Hogy mi?-kérdeztem vissza paradicsom szinű fejjel.
-Volt valaha pasid?-ismétli meg.
-Nem....-sóhajtok.
-Miért nem?
-Mert... öhm... mindig elmenekültem. Féltem hogy nem felelek majd meg. Pedig többen is probálkoztak. De én beijedtem.
-Te, beijedtél?-szorakozik jót a múltamon.-Most vagy hazudsz vagy durván nem ismered magad.-áll fel.
-Mi?-kérdezem teljes értetlenség közeppete.
-Figyelj, te vagy az a lány. Akit soha az életembe nem láttam még. Ide jöttél Angliába az ismeretlenbe. Úgy beszélsz vissza Esztinek aki valljuk be a tipik lány akivel nem kezdenél ki. Aztán vegyük a mai napot. Elraboltak, majdnem megerőszakoltak de te mit csináltál? Tök higgadt voltál közben.-lassan felállít a helyemről és és megragadta a két vállam. -Te nem ijedthettél be Szabsz!-ráz meg gyengéden mire elmosolyodom.
-Honann veszed hogy higgadt maradtam?
-Onann drága,hogy ismerlek annyira hogy tudjam.-drága, tetszik ez a név.
-Szánalmas voltam a gimiben Dominik.. -hajtom le a fejem.
-Nem hinném.-kereste a tekintetem ami mostanra könnyekel volt tele. A lábaim egyre jobban elgyengültek.
-Jól vagy?-kérdezte.
Megráztam a fejem. Ne tudom mi bajom volt. De megint az az érzésem támadt, mint a gimibe. FUSS! MENEKÜLJ!
-Nem ezuttal nem.-suttogtam, majd újra erőt vettem magamon.
-Tessék?-távolodott el.
Átfutottam a szobámba.
-Sára!-kiáltott utánam.
-Gyere!-mondtam Esztinek.
-Mi? Minek?-kérdezte értetlenül.
-Csak gyere már.-erősködtem.
-Oké...-védekezően feltette a kezét.
Buék!! Ez tényleg elképesztő hogy már több, mint ezren olvassátok a történetet. Remélem a 2024 es részek is enjire tetszeni fognak nektek. Puszi. Ha bármi kérdés merülne fel bennetek nyugodtan kérdezetek.
ESTÁS LEYENDO
A bátyám legjobb haverja Szoboszlai Dominik
RomanceSári bátja Márk szintén a Liverpoolba igazol de Szoboszlai és Márk már ismerik egymást a válogatott ból mikor Márk elköltözik angliába Sárinak annyira hiányzik a nyár alatt hogy úgy dönt egy ottani Angol egyetemet céloz meg ahova fel is veszik őt ot...