Contracted Love [Taehyung ff.] ✓

20

Na-Rae felhúzott lábakkal ült a takaró alatt. Hátát a hideg falnak támasztotta, az ágyon előtte pedig a laptopja volt elhelyezve. Átkarolta a lábait, ahogy nézte amint a kedvenc sorozatának főszereplője drámaian egy esernyőt tart a főhősnő feje felé. A Legend of the Blue Sea mindig is a kedvence volt, és Lee Min Ho alakításait nagyon szerette. Imádta a történetet, a befejezést, a sorozatot az elejétől a leges legvégéig. Elmerengett a jelenetben, és azonnal eszébe is jutott, amint Jeju-n Taehyung és ő az esőben futottak a szállodáig. Az ajkába harapott és próbálta kiűzni a fejéből az emléket. Ugyan már! Mondogatta magának. Végül kopogás szakította vissza őt az emlékek sűrűjéből. 

- Unni minden oké? - Seo-Yeon lépett be a szobába. Megtámaszkodott az ajtóban és fürkészően a barátnőjére nézett. - Olyan, szomorúnak tűnsz. Mi történt? 

- Semmi, ne aggódj annyit. - mosolygott rá erőltetetten Na-Rae. Megállította a filmet és kivette a fülhallgatót a füléből. Seo-Yeon becsukta maga mögött az ajtót és odasétált hozzá. Leült mellé és megfogta a kezét. 

- Na-Rae, látom hogy van valami, amit nem mondasz el. Tegnap ideállítottál a bőröndjeiddel, majd bezárkóztál ebbe a szobába még reggelit sem ettél, pedig Jimin végre főzött valamit ami ehető, és nem is lett rossz. Direkt neked csinálta. 

- Tudom. És már bocsánatot kértem tőle vagy ezerszer. - sóhajtott szomorúan Na-Rae. 

- Mondd el mi a fene történt! - kérte tovább. - Nem hiszem el, hogy semmi mert látom hogy baj van. Taehyung és te.... összevesztetek? 

- Nem, én csak... ez bonyolult. És hosszú...

- Ráérek. - mosolygott rá biztatóan. 

- Oké. - sóhajtotta. - Az elején kezdem. 

- Jesszus mi történt? - vonta össze a szemöldökét Seo-Yeon. 

- Taehyung és én, mi két nappal ezelőtt éjjel.... - Seo-Yeon értetlen arckifejezést vetett rá. - Mi... tudod mit csináltunk. És... borzasztóan érzem magam. 

- Ne mondd hogy ter-

- Nem vagyok! - kiáltotta. - Nem úgy érzem rosszul magam. 

- Akkor nem értem. - ejtette az ölébe a kezét Seo-Yeon. 

- Azt hiszem szeretem.... de, ez az éjszaka hiba volt... és nem akarom hogy ilyen furcsa legyen közötünk a dolog. Hiszen ő nem úgy néz rám. Neki egy üzlet vagyok ami a szülei javára fordítható. És nem is akarom hogy játsszon velem. Úgy mint Kyung Soo. De aznap éjjel még emlékszem hogy mit mondott. - Na-Rae hátradőlt. - Azt mondta hogy szeret. Hülyeség tudom egy részeg szavában hinni de--

- Tudtad hogy a részeg emberek olyat is meg mernek tenni amit alapból nem tennének. Szerintem Taehyung igazat mondott. Unni én látom hogyan néz rád! Szeret téged, de nem meri elmondani! Szóval gondolom így jött össze neki a dolog és így tudtad meg hogy szeret. De hidd el nekem Na-Rae látom hogy szeret, nagyon. - megfogta a barátnője kezét és rámosolygott. - Ne kételkedj abban hogy ő is úgy néz rád ahogyan te rá. Lefogadom hogy reggel megpróbálta megmagyarázni a dolgot.

- Valójában azt kérdezte hogy el akarom e felejteni ezt az egészet. 

- Mit mondtál? 

- Azt hogy el akarom. - sóhajtotta Na-Rae, mire Seo-Yeon a homlokára csapta a kezét. 

- El akarod?! Tényleg Na-Rae? - a lány lesütötte a szemét, majd felnézett a barátnőjére.

- Nem. Igazából nem akarom elfelejteni. Egy kicsit sem. - vallotta be Na-Rae.