Contracted Love [Taehyung ff.] ✓

21

Taehyung reggel, amint fel ébredt gyorsan összekészült. Előző nap miután hazaért a munkából megkereste Min-Ji névjegykártyáját. Begombolta az ingjét, és gyorsan a csuklójára csatolta az óráját, majd a telefonjával és a kártyával indult el a konyhába. Beírta a számot a névjegyzékébe, majd felhívta a lányt. Min-Ji pár pillanaton belül felvette a telefont. 

- Han Min-Ji. - szólt bele a lány a telefonba. 

- Miss. Han, Kim Taehyung vagyok. 

- Mr. Kim! - érződött a hangján a meglepettség. - Azt hittem abban állapodtunk meg hogy én hívom önt. 

- Igen abban, de szükségem lenne a segítségére. - tért a tárgyra Tae. - Ha jól emlékszem, azt mondta ön tervezte azt a medált amit véletlenül eltörtem. 

- Igen, így van. 

- Ön ékszertervező? - tette fel a kérdést Taehyung, mire a lány egy pillanatra elhallgatott. 

- Nem hivatalosan. És megkérhetném hogy tegeződjünk, nem hiszem hogy sokkal idősebb lenne nálam. - tette hozzá Min-Ji bizonytalanul. 

- Hát persze. Szóval értesz az ékszerekhez igaz? 

- Igen. - erősítette meg Min-Ji. 

- Akkor megtennéd hogy segítesz valamiben? Találkozzunk egy óra múlva a Han folyónál a Gong Cukrászda előtt. Kocsival megyek, ott felveszlek.  

- Rendben. - derült fel a lány hangja. - Ott találkozunk! 

☆☆

Taehyung kiszállt a kocsiból, miután leparkolt és a folyóhoz sétált. Az órájára pillantott, szokásához híven 10 perccel a találkozó előtt érkezett, mint miden hová. De nem kellett várnia, mivel a lány két percen belül megérkezett. Fekete haja fonatban hullott a hátára, rózsaszín ruhája minden lépésnél súrolta a térdét, felülre pedig egy fehér kötött kardigánt vett fel. Annyival másabb mint Na-Rae. Gondolta Tae ahogy végig mérte a lányt. Min-Ji megállt előtte, majd a folyó felé fordult. 

- Igazán szép. - jegyezte meg Min-Ji, majd Taehyung-ra nézett. 

- Először látod? - lépett mellé Taehyung és elmerengett a folyó látképében. 

- Két hete jöttem vissza Koreába. - Tae a lány felé fordult. - Korábban Angliában éltem a szüleimmel. - tette hozzá. - És te? Régóta itt élsz? 

- Mióta az eszemet tudom. 

- Biztos sokat jártál ide. - mosolyodott el. 

- Igazából, nem. Valahogy sosem, varázsolt el Szöul, úgy mint másokat. Kiskorom óta élek itt, és ez a város.... néha mégis idegen. Az ember azt hinné, ha sok időt tölt itt, akkor megismeri.... de néha mégis csalódik, és olyan távolinak érzi. Rá kell jöjjön, hogy még ha azt is hiszi, hogy ismeri, akkor is meg tudja lepni. 

- Biztos hogy még mindig a városról beszélsz? - Tae a lányra nézett. Min-Ji rá mosolygott. - Olyan mintha egy személyről beszélnél. 

- Talán. - ismerte el a férfi. 

- A barátnőd? 

- Nem. - húzta ki magát Tae. - Menjünk. - terelte el a témát, és az autója irányába indult. 

Min-Ji beszállt Taehyung mellé az autóba, és pillanatokon belül úton voltak. A lány csendben ült, bár néha lopva Tae felé nézett, aki az útra szegezte a tekintetét. Hamarosan meg is érkeztek a célállomáshoz. A férfi egy ékszerüzlet közelében parkolt le, majd intett Min-Ji-nek hogy kiszállhat, ugyanis megérkeztek. Még egy darabig némán sétáltak egymás mellett, míg nem a csendet Min-Ji törte meg.