Halottan élni/Szjg ff/

🧛‍♀️ 6. 🧛‍♀️

Pár perc múlva már az ágyamon ültünk.

-Hogy értetted ha lebuksz bukunk veled?-kérdezte.

-Huhh hát ez egy hosszú történet-kerültem a témát.

-Na de mondd légyszi-kérte.

-Ugye hibrid vagyok ami vámpír és vérfarkas de van bennem boszorkány de csak olyan szinten hogy tudok róla erőm nincs.Az egyetlen ilyen lény vagyok a földön,nem is kéne léteznem.Én egy kapu vagyis jobban mondva portál vagyok-meséltem.

-Portál?De mihez?-kérdezte.

-Én tartom fenn az egyensúlyt.Én vagyok a természetfeletti kapuja.Érzem ha valaki születik és elhuny.Ha lebukok az emberek előtt bukik velem mindenki.Ezt úgy kell érteni hogy felsőbbrangú vagyok bármely term.felettinél.Ha megtalálnak régi ellenségeim bajban leszünk.Ha megölnek (ami lehetetlen csupán egy tárgyal),meghaltok velem ti is.Az életetek az enyémhez van kötve-mondtam.

-Vagyis ha valaki a természetfeletti világból meghal azt te érzed?-csodálkozott.

-Igen-feleltem.

-De hogyan?-kérdezte.

-Nézd itt-tűrtem fel a pulcsim ujját-Van egy heg születésem óta ha valaki meghal elered a vérem ha valaki születik a heg eltűnik két órára-magyaráztam.

-És ha egyszerre történik a kettő?-kíváncsiskodott.

-Akkor meghalok mármint képletesen összeesek-hadartam.

-És miért fontos hogy ne buktasson le Vladár?-kérdi.

-Ha lebuktat számomra vége eltűnök és velem együtt eltűnik a természetfeletti az osztálytársaink és a suliban lévő diákok nagy része,nem fog ránk emlékezni senki sem csupán egy könyv marad létezésünkről amit csak a kiválasztott nyithat ki-mondtam.

-Azta ezt nem is gondoltam volna-csodálkozott-Az osztálytársaink is term.felettiek?-kérdezte.

-Nem mindenki-ráztam a fejem-Kinga Te Dave és Ricsi vérfarkas míg Virág boszorkány Zsolti én és Macu vámpírok vagyunk mármint én nem csak az de ez ugye nem lényeg-hadonásztam jobbra balra.

-Ezt én nem is hittem honnan tudod?-pillantott rám.

-Érezni rajtuk,a földre nem illő aurát ami mindannyiónk körül kering-suttogtam.

-Na ez durva,honnan tudsz ennyit?-tett fel egy újabb kérdést.

-Én vagyok a könyv örököse kitudom nyitni a véremmel meg hát száz vagyok-mosolyogtam.

-Hű fura és sötét múltad van-ámult.

-Hát sötétebb nem is lehetne-vontam vállat-És ezt senkinek sem mondhatod el-néztem rá szigorúan.

-Oké-bólintott és rámugrott mint egy kutya.

Átölelte a derekamat ahogy elterültünk az ágyon.Felnevettem és megsimítottam a fejét:

-Jó kutyus-nevettem fel.

-Hülye-fordult le az ágyamról-Aúú-fogta a fejét.

-Szerencsétlen balfasz-vigyorogtam elégedetten.