Halottan élni/Szjg ff/

🧛‍♀️ 11. 🧛‍♀️

2 hónappal később:

Talán én vagy csak a helyzet hozta így de ebben a két hónapban tanultam.Nem vámpíroskodtam sőt az erőmet sem használtam embereken.Nem foglalkoztam a többiekkel és a folytonos kérdezgetéssel sem.Cortezzel voltam sokat.Volt amikor nálam volt és én is voltam nála.A nagyszülei tudják mi vagyok és nem haragszanak addig amíg normális vagyok.Nem tudom mi lesz ezután.Vámpír vagyok nem tudok sokáig egy helyen lenni mozgásban kell lenni mint az ellenségeim mint a családom miatt.

°°°°°°°°°

Gyorsan felkaptam valami csini ruhát mert ünnepség van.Hiába van egyen ünneplő nem fogok rakottszoknyába feszíteni.Már ezer kilencszáz elején kiment a divatból.Egy testhez simuló combközépig érő ruhát vettem fel és egy tűsarkút hozzá.A hajamat felkötöttem és kihúztam a szemem.Maga az ördög vagyok.Elvigyorodtam és kiléptem az ajtón.Cortez mint minden nap ott várt a kapuban.

-Szia-köszöntem.

-Hali,nagyon szexi vagy-vigyorgott rám.

-Tudom-szúrtam oda.

Megragadtam a kezét és vámpírosan elmentünk a suliig.

-Ezerszer csináltuk ezt de még mindig nem tudom megszokni-mondta és fogta a fejét.

-Ajj te gyerek-sóhajtottam fel.

Elindultunk a suliba és a kapuig csak hárman fogták meg a seggem de miután megmutattam fogaim kicsit beparáztak.A suliba belépve Máday nem szólt rám mert már megbűvöltem hogy hagyjon békén.Cortezzel egylépésbe mentünk fel a lépcsőn és minden tekintet utánunk fordult.Sokan azt hiszik hogy együtt vagyunk de ez közelről sem igaz.Semmi sincs köztünk csak néha jó kihasználni az emberek naívságát velünk kapcsolatban.Jó vámpírnak lenni.