Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kandalló
– Ebben tényleg biztos vagy?
Simon kidugta a fejét a padlót elborító dobozok közül, és egyértelmű pillantással jelezte a választ. Egyetlen másodpercre ugyan felmerült benne, hogy feladja az egészet, de kizárt, hogy ezt beismerje. Bár szavakba önteni nehéz lett volna, miért ragaszkodik ennyire görcsösen az ötlethez, úgy érezte, muszáj megcsinálnia.
– Abszolút.
– Te tudod.
Simon elterült a földön, a plafon fehérségét bámulta, majd a másik irányba fordulva megakadt a tekintete a csomagolópapíron. Csak azért is!
– Nem segítenél inkább?
– Tudod, hogy kétbalkezes vagyok.
– Ezzel nem vitatkozhatok – felelte Simon. Bár imádta párját, ha kreatív feladatokról van szó, mindenki jobban jár, ha távol tartja magát. Előre látta, hogy az összes óvodai és iskola foglalkozáson ő lesz az állandó vendég. Nem bánta, sőt, ellenkezőleg: imádta a gondolatot.
– Egyáltalán hol láttad ezt? Kérlek mondd, hogy nem megint anyukás csoportokat bújtál!
Ismét egyetlen pillantás elég volt, hogy a férfi elnémuljon. Simon ugyan látta, hogy a szája felfelé görbül, de nem lett mérges, mert tudta, hogy igazából nem nevet rajta.
– De-de – mondta ki az amúgy is nyilvánvaló választ. – És szép lesz. Tökéletes karácsonyt szeretnék!
– Már most is az.
Simon elmosolyodott. Párja mellé ült, onnan szemlélte a kartonokat, meg sem próbálta lebeszélni. Az együtt töltött évek alatt talán végre megtanulta, hogy nem érdemes erre pazarolni az energiáit. Simon sosem volt az a nyugton ülő fajta, folyamatosan feladatokat talált magának, ha valami készen volt, átalakított, ha ideje volt, tervezett. Ez akkor sem változott, amikor kétfős családból háromfőssé váltak, sőt, mintha ez még jobban hajtotta volna. Az elmúlt hónapokban mindenki azzal traktálta, mennyire sugárzik, hogy a boldogság szinte körbelengi, és ő is így érezte. Pontosan ugyanezt akarta visszaadni a karácsonnyal.
– Tehát... ez egy... mi is lesz ez?
– Kandalló.
Párja bólogatott. Valószínűleg ő is valami ilyesmire tippelt, sőt talán látta benne a fantáziát, ő maga azonban biztosan bele nem kezdett volna egy ilyen macerás dologba.
– Tényleg nem segítesz? Egy ollót azért csak ide tudsz adni.
A férfi felnevetett. A celluxért és az ollóért nyúlt, dobozokat tartott, amíg Simon a helyükre illesztette őket, és fél órával később elégedetten gyönyörködtek az elkészült kandallóban. Simon még egy fényfüzért is tett bele, hogy helyettesítse a tüzet, majd egy műanyag lappal fedte le, hogy illetéktelen kis kezek meg ne kaparinthassák. A hatás elbűvölő volt.
