A Farkasok Portálja. / Írás Alatt.

6. fejezet: Fogságban.

Ott ültem már pár órája a föld alatt egy cellában kiláncolva a falhoz. Dühös és szomorú voltam. Gondolkoztam.

Nem azon hogy hogy kerültem ide, hanem amit tettem. A legjobb barátnőm szörnyeteg lett... - vajon látom még valaha mosologni? - kérdeztem magamtól gondolatba.

Az idegen: Nahát nahát nahát. - hallottam meg egy férfinak a hangját a cellám ajtaja felől. - Szóval aszt mondod hogy ő az akit keresek igaz, Rév? - kérdezte az idegen.

Rév: Igen, Nagyuram. Ő az, ebben biztos vagyok. - mondta határozottan a lány és gúnyosan rám vigyorgott.

Réka: Hogyha nincs is farkas alakom attól még elbánok veletek ti kis szarháziak... grrrrr. - morogtam dühösen a belső farkas morgásommal.

A férfi: Csillapodj lidércke, vagy kínok kínjai között fogom elvenni az erődet. - mondta szigorúan felém nyújtva egy zöldes piros követ. - Azt ajánlom legyél jó farkas és maradj nyugton vagy megteszem. Engedjétek be hozzá a fiamat. Ha anyád elmélete nem működik akkor elszívom az erejét és magam hasznalom fel. Elpusztítva mindent. - mondta és azzal ki is ment.

Bejött az egyébként kis cellába egy nagy és erős arany és vörös farkas, a szeme érdekes módon zöld volt.

Dani: Ne félj tőlem hercegnő, Farkas Dani herceg vagyok de nem vagyok olyan mint az apám. - mutatkozott be és óvatosan mellém feküdt.

Réka: Ez még egyáltalán nem nyugtat meg tekintve hogy egy cellába raboskodok a föld alatt. - mondtam duzzogva.

</>

Mivel már egy jó ideje itt volt gondoltam kérdezgetem Danit, hogy teljen az idő.

Réka: Egyébként... mit akar apád pontosan?

Dani: A világ jobbá tételét. - felelte.

Réka: Ezt hogy érted?

Dani Úgy gondolja a te erőddel áttudja formálni a világot. Megszüntetni a rosszat ebben a világban, és átvenni az uralmat a másikban.

Réka: A Darkokra gondolsz, rossz alatt? - kérdeztem felvonva a bal szemöldököm.

Dani: Igen. - válaszolta szűkszavúan.

Réka:  Ők a családom.

Dani: Sajnálom. - szólalt meg pár másodperc múlva együttérzően.

Mikor kezdett esteledni a tömlöc annál hidegebbé és hidegebbé vált.

Csak akkor éreztem meg igazán Dani bundájának a melegét amikor fázni kezdtem és remegni.

Dani egyszercsak visszaváltozott és óvatosan átölelt. Göndör sötétbarna haja, zöld szeme és szép arca fura mód kedvesnek tűnt. A testemben melegség áramlott szét, és elpirultam amit ő a sötétbe nyilván látott mivel elvigyorodott.

Én csak erre egy szemforgatással válaszoltam, de nagyon jól esett a teste melege amit árasztott. El is álmosodhattam tőle mert a következő pillanatban már nem tudom mi történt.

</>

Reggel arra keltem hogy Dani még mindig átölelve és mosolyogva engem néz.

Dani: Jó reggelt Kis farkas. Látom jól aludtál. - mondta kedvesen.

Réka: Hmm.... mi? Mi... mitörtént,  már reggel is van? - kérdeztem kicsit még kómásan.

Dani: Olyan sokáig aludtál hogy már dél is lett közbe, Kis farkas. - mondta majd felállt és kinyújtóztatta tagjait. Ránézésre egyébként nem annyira volt magasabb, mint én.

Réka: Miért szólítasz folyton kis farkasnak?

Dani: Mert még nem mondtad meg a neved. - mondta huncutul
vigyorogva, majd odaadta az ebédet amit letettek nekem a cellán kívülre és leült velem szembe.

Réka: Ez mondjuk igaz, de nem tartozok az elrablóim családjának tisztelettel. - gondoltam fintorogva.

Réka: Réka, Fenyves Réka. A Sötét Farkasok Hercegnője. - mutatkoztam be a fiúnak rendesen.

Dani bólintott és azzal ki is ment a cellából. Így megint egyedül maradtam a gondolataimmal.