Barátság és szenvedély (☑️)

XII. fejezet

Wooyoung belső világában most egy boldogság vihara tombol. Az elhangzott szavak, az érzelmek és a megosztott csókok együttesen teremtik meg azt az édes valóságot, amire olyan régóta vágyott. Az elmondottak és a tett ismeretében a szívét egy örömteli dal járja át, melyet még sosem hallott korábban.

Wooyoung mosolya nemcsak az arcát, hanem az egész lényét elönti. A boldogság sugárzik a szeméből, miközben éppen a csodával határos pillanatokban lebeg. Mintha egy álomban ébredne fel, amit nem akarna soha elhagyni.

Az öröm mélysége érthetetlen, és Wooyoung el sem tudja hinni, hogy az, akit oly régóta vágyott, most ténylegesen az övé. A szívét egyfajta könnyedség tölti el, ami az előző nehézségek után most új erőt ad neki.

A boldogság nemcsak az elérkezett pillanatban rejlik, hanem abban a tudatban is, hogy valakiért fontos, és az őszinte érzelmek megérkeztek az életedbe. Wooyoung egyszerre érzi magát boldognak és hálásnak, és az öröm széles mosolyt varázsol az arcára, miközben lassan, de biztosan tudatosul benne, hogy most egy olyan élmény részese, ami minden nehézséget és szenvedést megér.

Wooyoung szinte érezheti a boldogságot a bőrében, és mintha egy új fejezet kezdődne az életében. A pillanat, amikor rádöbben, hogy a vágyak és álmok most váltak valósággá, mint egy édes szimfónia csendül fel a lelkében.

Miközben San ölelésében talál menedéket, Wooyoungban az elköteleződés és a szeretet érzése ébred. Az eddig hordozott fájdalom egy új élménybe, egy gyógyító kapcsolatba vált át. Az öröm hullámai mostantól a mindennapjait színesítik majd, és a boldogság sugarai minden cselekedetét átjárják.

Wooyoung, miközben megéli ezt az eufórikus pillanatot, szinte lassan felfogja, hogy most egy olyan kaput nyitottak meg előtte, amely egy mélyebb és erősebb kapcsolat felé vezet. Az érzelmek, amik most felszínre törnek, új értelmet adnak az életének, és egy olyan irányba terelik, amely tele van szeretettel és elfogadással.

Az öröm, a boldogság és a szeretet most már nemcsak Wooyoungot, hanem mindkét fiút is köti, mint egy láthatatlan szál, amely erősebben fonódik össze minden pillanatban. A jövő pedig most tiszta lapokkal várja őket, tele lehetőségekkel és együtt megélt boldogságokkal.

Wooyoung, miközben San nyakát átkarolja, a tekintetében valami szúrós és megfigyelő jelenség látszik. A pillantása, mintha a múlt árnyait hozná magával, és a kérdés, ami elhagyja az ajkait, éles és árnyalt lesz.

-És a kis Onjóval mi van? Szakítottál már vele? - kérdezi Wooyoung, aki láthatóan kíváncsi az érzelmek állapotára, amelyek a múltból ismerősen fakadnak. A kérdés mögött érződik a féltékenység, de ugyanakkor az is, hogy Wooyoung ténylegesen fontosnak tartja, milyen szálak fonódnak San körül.

San egy pillanatra elidőzik, majd őszintén felel:

-Igen. Mielőtt kijöttem volna a teremből, szakítottam vele. -A válaszban ott rejlik a döntés súlya és a cselekedetek felelőssége, de San arcán az is látszik, hogy ezen a ponton már tiszta volt a feje.

Wooyoung arcán egy elégedett mosoly terül el, és mint a napfény, melegíti be a pillanatot. A boldogság és a megértés érzése villan fel a tekintetében, és ezt követi egy kis játékos megnyilvánulás: Wooyoung megpuszilja San arcát, kifejezve ezzel boldogságát és elfogadását. A csók, mintha egy kis ünnepi pillanat lenne, pecsételi meg az új kezdetet, ahol a múlt árnyai lassan eltűnnek, és helyet cserélnek a jövő fényeivel és boldogságával.

A csók után Wooyoung és San között úgy érezhető a pillanatban a szeretet és a kötelék ereje, mintha egy láthatatlan erővel varázsolná el őket. Wooyoung mosolya kitart, és a boldogság gyönyörűen tükröződik az arcán, mintha a napfény minden árnyékot elűzne. San arcán a csók utáni ragyogás szinte sugárzik, és a szemében ott szikrázik a hálás elfogadás.

Wooyoung ujjai óvatosan végig simítanak San arcán, mint aki egy gyöngéd simogatással fejezi ki azt, amit szavakban nehéz lenne kifejezni. A pillanat, ami most kibontakozik közöttük, mintha egy festővászon lenne, amit együtt alkotnak meg. A szívük rezonál, és minden érintés mélyebb értelmet nyer.

Az elégedett mosoly után Wooyoung San szemébe néz, ahol a megértés és a szeretet kölcsönös felfedezése tükröződik. Az összekulcsolt ujjaikban ott rejlik a két ember közötti kapcsolat, amely most már a múltat és a jelenben élő boldogságát hozza magával. A csók utáni pillanat, mintha egy kis időutazás lenne, ahol mindkettejük számára kinyílik egy ajtó, amely a közös jövőt hozza el.

Wooyoung és San egymás iránti érzéseit most már nem csak a szavak, hanem a tettek is kifejezik. A boldogság körülveszi őket, és együtt lélegzik vele, mintha a két lélek egyesülne. Ebben a kis ünnepi pillanatban a múlt árnyai már nem kísértik őket, és a jövő fénye ragyog az útjukon.

San és Wooyoung kézen fogva lépnek be a terembe, de ahogyan belépnek, a körülöttük lévők figyelme szinte azonnal rájuk irányul. Wooyoung, zavartan követi Sant, érezve a tekintetek súlyát magukon. Ahogy keresik a szabad székeket, San ügyesen leül Mingi és Yunho elé. Wooyoung csak áll, hiszen nincs szabad szék.

Egy pillanatnyi kínos csend után San hirtelen mozdulattal az ölébe húzza Wooyoungot, gyorsan magához öleli. Ez a váratlan lépés egy meglepő, ugyanakkor gyengéd megnyilvánulása a fiúk kapcsolatának. A teremben néhányan mosolyognak, miközben nézik őket, és néhányan halkan suttognak egymás között.

-Nagyon aranyosak vagytok együtt. - mondja mosolyogva Yunho, megjegyezve a szeretetteljes pillanatot.

-Ja, szerintem is. - ért egyet vele Mingi, akinek arcán az egyetértő mosoly tükröződik. A teremben az emberek lassan folytatják a tevékenységeiket, de a San és Wooyoung körül kialakult pillanatnyi figyelem még mindig érződik. Ebben a rövid időszakban a két fiú között létrejött intimebb pillanat talán még mélyebben szövi együtt őket, és a körülöttük lévők elismerése csak tovább erősíti a kapcsolatukat.

Yunho kicsit féltékenyen kezdi figyelni San és Wooyouang közös pillanatait. Az érzelmei alig leplezett féltékenységben csillannak meg, és egy köszörülő mosollyal szólal meg.

-Wooyoung, mázlista vagy, hogy San felvállal téged. Igaz, Mingi? - kérdezi a fiútól kissé bunkó hangnemben, mintha a féltékenységét humorral próbálná árnyalni.

Mingi erre csak egy sóhajjal válaszol, majd hirtelen mozdulattal Yunhot a saját ölébe húzza. Ez a váratlan gesztus talán egyfajta válasz lehet Yunho szavaira. Ahogy Mingi és Yunho egymásba simulnak, az ölelésük a szeretet és a megértés jegyében történik.

Wooyoung meglepetten nézi őket, ahogyan a többiek is a teremből. A váratlan fordulat még őt is meglepi, és pillanatokig tart, mire felfogja, hogy mi is történik. Wooyoung szemeiben a meglepetés mellett ott csillog az öröm is, ahogy látja, hogy Mingi és Yunho kapcsolata is mély és szeretetteljes.

Woo nem hitte volna, hogy Mingi és Yunho együtt vannak, de most, hogy látja ezt a váratlan ölelést, örül nekik. Az események bizonyítják, hogy a terem tele van váratlan meglepetésekkel, és Wooyoung számára ezek a pillanatok csak tovább erősítik a kapcsolatok értékét és változatosságát.