Hazugság az egész/Tom Kaulitz/ Season 2.

34. Nem is olyan rosszak

-Nekem te ne pofázzál vissza! -ütötte Matteo a férfit -beszélj ha hozzád beszélek!

Hogy mi is történt itt? Kezdjük az elején.

Reggel arra ébredtünk hogy a fiúk meghozták a furgont amit egy kis veszekedés után végül ki is nyitottak. Matteo be nézet de egyből be is csukta azt

-Mi van ott? -kérdeztem, de Matteo nem engedte hogy oda menyjek. 2 haverja is benézett és szegények majd össze hányták magukat. Jó mostmár tudni akarom mi van ott

-Lea ne gyere ide! -utasitotta -Jobb ha nem jössz ide! -állt elém hogy ne tudják elmenni -Patrick! Gyere vidd fel a szobába

-Nem megyek én sehova! -ellenkeztem majd végül sikerült a kamionhoz érnem. Oké innentől fogva lehet nem leszek nagyon kiváncsi. Mikor kinyitottam az ajtót vérben úszó testeket láttam és az egyik férfi fel volt akasztva, a fegyverek is vérben úsztak. Kezdtem rosszul lenni a látványtól de mozdulni se bírtam. Matteo felkapott majd elindult velem be

-Mondtam hogy ne nézd meg! -nézet rám szigorú tekintettel -nem vagy rosszul?

-Kicsit..-mondtam majd letett az ágyra -Hallgatnom kellett volna rád csak tudod én túl kiváncsi típus vagyok

-Hát azt tudom -nevetett fel. -Na pihenj egy kicsit és verd ki a fejedből ezt az egészet jó? -csak bólintottam majd egy homlokpuszit után felállt -mindjart vissza jövök és nézünk valami filmet ami eltereli a kis gondolataidat erről amit láttál -Matteo nagyon gondoskodó lett a napokban. Többszőr nézi az én érdekeimet de ha mennek valahova félve de enged magukkal. A törődése kezd emlékeztetni Tomra aki így egyre jobban hiányzik. Vajon mi lehet vele? Annyira hiányzik hogy csak rá tudok gondolni minden percben

Egy 30 perc múlva végül Matteo is betoppant az ajtón, kezet mosott majd végül befekudt mellém és kitárta a kezét hogy feküdjek oda. Hát most mit volt mit tenni oda fekudtem majd elindított egy filmet amin be is aludtam a vége felé. Az is csak én lehetek aki akkor alszik be mikor a végén ki irják hogy vége. Na mindegy. Fél álomban lehettem mikor éreztem ahogy Matteo lentebb csúszik így már mellkasán feküdtem ő pedig átölelt. Nem tudom hogy miért de az ő kajaiban nagyon hamar elalszok, eddig csak Tomnál volt ilyen. Áh mindegy is.

Másnap elég sokáig aludtam, mikor felkeltem Matteot nem láttam sehol sem se a szobába, se az épületben.

-Jacob, Matteo merre? -szoltam a fiúnak aki éppen valami dobozokat pakolt be

-Oh jó reggelt Lea, Matteoek a városban, miért? -kérdezte majd miután lerakta az utolsó dobozt is a sarokba

-Oh csak kérdeztem, mert nem találtam -Matteo megígérte hogy vinni fog mindig magával. Akkor most mi történik?

-Leaaa!! -futott hozzám Hardin mosolyogva -miujság van? -kerdezte igzatottan mire csak elhúztam a számat

-Semmi -ültem le a fotelba karba tett kezekkel

-Úgy látom valaki itt unatkozik -jott le az emeletről Ben aki nagy haverja Matteonak. Fura egy csávó

-Hát eléggé, be vagyok zárva, mit tudnák csinálni? -kérdeztem széttárt karokkal

-Na gyere velem -biccentett a lépcső felé  mire sohajtva de felálltam. Remélem valami normális ok miatt hívott. Felmentünk a másodikra majd bementünk gondolom az ő szobájába ahol oda lépet egy szekrényhez és nem láttam mit csinált mert ott állt majd csak a Tokió Hotel zenéjét hallottam meg. Miért...?

-Ezt most miért...-kérdeztem tőle, kicsit rosszul esett és láttam ahogy észre vette a könnyes arcomat így egyből kikapcsolta majd berakta Eminem zenéjét

-Ne haragudj...-lépet oda elém majd megfogta a kezemet és elkezdett velem táncolni. Miért jutnak ezektől a cselekedetektől eszembe a fiúk..?

Már egy 20 perc után semmi bajom nem volt, boldogan énekeltünk és táncoltunk mind a ketten és tök boldogak voltunk. Ebben a fiuban valami nagyon ismerős, de ha az arcát akarom nézni sokáig akkor eldordul. Végül nevetve borultunk le az ágyra egymás mellé. Szerintem életem legjobb 2orája volt amit Bennel eltötlöttem

-Látom jól szórakoztok -hallottuk meg egy ismerős hangot az ajtobol. Mind a ketten oda kaptuk a fejünket és láttuk Matteot az ajtó félfának dölve aki épp rajtunk mosolygott.

-Oh bocsi haver nem aka...

-Hagyd csak -kacsintott rá -Na hol a következő szám? -jott be. Hát ezt se hittem volna. Egy maffiában vagyok de móka és kacagás vesz körül ezekkel az emberekkel. Végül estére már Matteo és én egymás mellett feküdtünk és filmeztunk amikor megszólalt

-Mennyire szereted Tomot? -kérdezte hirtelen, rá néztem mikor ő már engem nézet

-Jobban mint bármit és bárkit -mondtam nemes egyszeruseggel. Ez az igazsag

-Értem. De mi különleges benne?

-Tom a legtökéletesebb és legkülönlegesebb fiú a világon, azzal a raszta hajával, a száj pcjével, azzal a baba arcával, és hogy ugyan az a stilusunk. -szomorodtam el -hiányzik, nagyon.

-Shh ne aggódj -ölelt szorosan magához hogy kisirjam magamat majd elnyomott az álom