Hazugság az egész/Tom Kaulitz/ Season 2.

39. Az igazság

Reggel elég komásan keltem, semmi kedvem nem volt felébredni de nővérem és a fiúk nagyon jól szórakoztak azon hogy borongatnak lefelé minket vízzel.

-Hagyjátok már abba -huzta ránk Matteo a paplant és így abba hagyták majd hallottuk hogy kimennek és mennek le a lépcsőn -Jó reggelt hercegnőm -puszilt homlokon majd rám mosolygott

-Hercegnőd? -kérdeztem érthetetlenül

-uhum, meg mindig nem tudod? -kérdezte pimasz mosollyal mire én csak megráztam a fejem. -Akkor majd rájössz -adott egy kis csókot ajkaimra majd kiszállt az ágyból és elkezdett öltözni. Egy fekete bő nadrágot vett fel és egy fehér pólót amire egy fehér, szürke kockás inget és egy fejkendőt.

-Öltözz picur, megnézem hogy ők már készen vannak-e -mondta mosolyogva majd kiment a szobából. Tudom hogy annak ellenére hogy ő nem annyira ismeri Szlovákiát és azonbelül Léget a gyerekkori otthonomat de mégis eltervezte ezt a napot.

-Na indulhatunk a Dunához? -kérdezte Ben izgatottan.

-Honnan tudo... -kérdeztem volna rá mikor Matteora és Carl-ra mutatott -oh értettem

-Reggelizzetek, elég meleg van nehogy elájuljatok, ja és vigyetek vizet -Mondta majd a vizes pakkokra mutatott. Matteo bólintott majd kivet 3 flakon vizet és elrakta egy táskába aztán Carl mondta hogy vannak biciklik menjünk azzal. A fiúk kicsit furán néztek de bele egyeztek

-Ben tudsz te egyáltalán biciklizni? -kérdeztem mikor láttam hogy küszködi felfelé magát a sötétkék bicora. Matteo...Matteo meg ott biciklizett körbe körbe mint valami kisgyerek

-Tudok csak már régen csináltam -nevetett fel majd végre elindultunk. Lehetett úgy 16 percnyire az út bicókkal. Versenyeztünk is hogy ki ér oda hamarabb de be kell látni hogy azért a két fiú gyorsabb volt

-Há nyertem! -mondta Matt tökre boldogan majd letámasztottuk a bicikliket és kilakatoltuk a kulcsot pedig a táskába elraktuk. Mind a hárman le öltöztünk bikinire és fürdőgatyára majd rohantunk is a vízbe. Az elején hideg volt de utánna kezdett meleg lenni.

-Lea nézd -mondta Ben majd felmutatott a hídra, én oda néztem de kár volt mert megéreztem két kezet a bokám körül ami lehúzott a víz alá. Esküszöm örülök hogy itt szélen nem mély a víz mert biztos itt halnák meg. A víz alatt kinyitottam a szememet és láttam Matteot magam előtt aki elmosolyodott majd berekmanál magához húzott és egy apró csókot adott ajkaimra majd felhúzott a felszínre

-Anyádat Matt -ütöttem meg a vizes vállát mire megfogta a két vállamat és bele vágot a vízbe aztán felhúzott és felnevetett

-Lea gyere egy kicsit -szolt Ben mire oda sétáltam hozzá. Igen a vízben. -Megprankeljuk?

-Hogy? -suttogtam mire elmondta a tervet és önelégülten elmosolyodtunk

-Hallod Matt -szoltam oda a fiúnak miközben Ben a háta mögé ment

-Igen? -nézet felém ekkor Ben megfogta a két lábát és bele vágta a vízbe körbe pedig csikizni is kezdte azután abba hagyta és kiszaladtunk a vizből

-Gyere csak ide -Ekkor elkezdtünk szaladni mint két rossz kisgyerek akiket az anyja fakanállal kerget. Ben sikitott mikor testvére elkapta és földre terítette én pedig szaladtam tovább magam elé se nézve így sikeresen arcra estem a homokban és feküdtem míg meg nem éreztem két kezet a derekamon és egy nevetést oldalról. Matteo segített fel míg Ben csak nevetett tovább

-Jól vagy? -kérdezte aggódva Matt mire rá mosolyogtam majd azt a mariknyi homokot ami nálam volt a nadrágjába tettem és újra futottam Bennel

-Hallod de jók vagyunk -pacsiztunk le egymással és vissza szaladtunk a vízbe

-Na ezt még megbánod -futott ő is majd bele ugrott a vízbe. Őszintét megvallva nem tudtam hogy merre csak egy csobbanást hallottam majd megéreztem két kezet a combomon majd ezután Matt nyakában ültem amire felvisitottam

-Tegyél le! Tegyél le! -kezdtem el jobban kapaszkodni a karjába -Ovatosan! -ám amikor ezt kimondtam akkor hátravágot a vízbe

Nem tudom meddig voltunk ott de az idő kezdet hűvös lenni így úgy döntöttünk elindulunk hazafelé de volt egy öteletem -menyjunk el a parkba, a vacsora meg úgyse lesz készen ha most megyünk -A fiúk csak bólintottak majd elindultunk a parkba ahol mi leültünk, Ben pedig elment egy kisfiúval focizni. Aranyosak. Ám ekkor odajött egy nő és két gyerek hozzánk

-Sziasztok...kerhetnénk egy aláírást, nagyon nagy rajongótok vagyunk Tom! -Na és itt állt meg bennem az ütő és levegővétel nélkül néztem a kisfiúra és a mellettem ülőre

-Persze -ő csak ennyit mondott mosolyogva és alá írta a kisfiú poloját

-Mi a -álltam fel és kezdtem el hátrálni -Nem...ez nem...

-Lea...

-Mi történt? -futott oda hozzánk Ben vagy már nem is tudom hogy hívjam. A padon ülő csak rá nézet komoly arccal majd rá vezette a tekintetét

-Lea nyugodj meg ker....

-Őszinten, kik vagytok? -léptem még hátrább. Nem hiszem el. Nem hiszem el!

-Lea megtudom magyarázni -állt fel a padról és lépet felém

-Ne! Ne gyere ide -Láttam rajtuk hogy nem tudják hogy mit tegyenek. Nem tudom elhinni. Ennyi idő után most derül ki hogy Tom Kaulitz mindig itt volt mellettem és hogy ez az egész csak szinjátszás volt??

-Lea kérlek hallgass meg

-Nem! Nem akarok semmit se tudni! Hagyjátok nekem békét! Miért? Miért hazudtatok? Te akkor Bill vagy igaz? -néztem rá aki csak lehajtott fejjel bólintott -Ezt nem hiszem el. Akkor a házban ők Georg és Gustav

-Kicsim... -jott felém Tom de én nem akartam hogy közelemben legyen.

-Nem! Nincs semmi féle kicsim! Nincs többet mi! Nincs többet ti és én elegem van befejeztem! -majd fogtam volna magamat és mentem volna ki a parkból de minden elsötétült előttem. Már csak a fiúk hangját hallottam ahogy a nevemet és a mentőket kiáltják.

Egész végig hazudtak, hazudtak a szemembe, azt mondták Tom meghalt és hogy ő már nem lehet itt velem..miért? Miért kellett ezt? Nem akarok vele szakítani de bepánikoltam. Végig Matteo ként ismertem és egy kisgyerektől kell megtudnom hogy ő Tom Kaulitz, életem szerelme.