Hazugság az egész/Tom Kaulitz/ Season 2.

42. Különleges helyünk

Miután kiengedtek a korházból Bill elvitt hozzájuk. Mit ne mondjak szegényt végig zaklattam egész úton hogy biztos nem fogom-e őket zavarni és ilyenek.

-Megjöttünk -mondta majd leparkolt egy krém színű ház előtt majd kivette a böröndöket és táskákat a csomagtartóból és beléptünk az ajtón. A két fiú amint meglátott egyből felém futott ölelésért amit megadtam nekik. Láttam ahogy Tom ott ült a kanapén és csak nézet ránk. Én csak oda mentem elé és szét tártam a karomat, ekkor habozás nélkül felkapott az ölébe és megpőrgetett

-Hiányoztál -mondtam neki suttogva mire éreztem hogy jobban magához ölel

-Te is nekem, de beszélnünk kell -mondta mosolyogva. Kicsit féltem hogy mit is akar mondani

-Amugy Lea igaz hogy együtt vagy Noah-val? -kérdezte Gustav mire elnevettük Billel magunkat.

-Nem, Noah-ra nem tudnák többként mint barátként gondolni. Csak valakit féltékennyé akartam tenni -néztem kicsit Tomra aki csak a seggemre csapot  -Hé!

-Én tulajdonom -mondta majd megfogta a kezemet -Majd jövünk -mondta majd azonnal kihúzott a házból

-Hova megyünk, már lassan esteledik -kérdeztem mire ő csak tovább húzott az autójáig

-Meglepi -ült be az autóba majd az államat megfogva megcsókolt -Annyira hiányoztál -súgta az ajkaimra majd újra megcsókolt és végül elindultunk. Tom egész úton a lábamat fogta mikor éppen nem kellett váltania majd végül egy Parkban kötöttünk ki. Amint megláttam hogy hova hozott azt hittem mennyben elsirom magam. Oda hozott ahol legelsőnek találkoztak a szüleink és mi meg gyerekek voltunk, volt egy srác aki belém kötött a kinézetem miatt akit Tom le rendezett. Kicsik voltunk és ez a hely nekünk egy különlegesen hely volt, egy kis eldugott híd a fák között ami alatt egy patak folyik és nagyon szép látvány.

-Emlékszem minden egyes percre amit itt éltem meg veled -fogta meg a kezemet majd szembe fordított magával -Szeretnék bocsánatot kérni  Lea Brückner kisasszony, tudom nagy ostobaságot követtem el de nagyon szeretlek -mondta végig a szemembe nézve mire megcsókoltam

-Már megbocsátottam -súgtam ajkaira mire felkapott az ölébe majd felrakott a híd korlátjára csokunkat meg nem szakítva
-Tom...-váltam el tőle, erre most kíváncsi vagyok -Miota eltűntem hány lánnyal voltál...?

-Őszinten? -kérdezte komoly tekintettel mire bólintottam. Ő megfogta a derekamat majd közelebb jött hozzám -Egyetlen egy nőt se engedtem a közelembe, nekem csak te kellesz, te csak az enyém vagy és én is csak a tiéd vagyok ne feledd! Szeretlek mindennél és mindenkinél jobban! Nekem te vagy a legfontosabb a világon. Szeretlek kicsim -adott egy homlok puszit majd neki döntötte a homlokát az enyémnek

-Én is szeretlek téged -mosolyogtam el majd újra megcsókolt.

A nap további részében már csak setalgattunk kéz a kézben. Tom szedett nekem rózsát és tulipánt is, igaz nem lenne szabad de hát ő Tom Kaulitz neki mindent szabad

Végül hazamentünk és a fiúk csak mosolyogtak mikor meglátták a kezemben a virágokat és a kezünket.

-Bill ezt bele raknád valamibe? -kérdezte Tom mire bólintott majd elvette tőlem és elvitte a konyhába -Nekünk van egy kis dolgunk -mondta pimasz mosollyal az arcán majd felszaladt a szobába maga után húzva engem

-Akarod? -kérdezte lágy hangon mire aprót bólintottam ő pedig elkezdte majd végül egymás karjai között aludtunk el