Hazugság az egész/Tom Kaulitz/ Season 2.

40. Ellenségek egymással szemben

Csipogásra ébredtem ami miatt hirtelen felültem és tudatosult bennem hogy korházban vagyok.

-Szuper -mondtam magamnak majd vissza döltem az eredeti helyemre és hirtelen minden beugrott. Tom, Matt, hazudtak, minden beugrott.

-Áh Brückner kisasszony -nyitott be egy orvos korlapokkal a kezében -hogy érzi magát? -kérdezte mellém ülve

-Az egész fejem lüktet a fájdalomtól -néztem rá mire ő a kezét a homlokomhoz emelte

-Értem, láza nincsen de akkor pár napig még bent szeretném hogy maradjon a korházba. Kis agyrázkódást kaphatott mikor elájult, lehet ez az oka annak hogy fàj a feje -irt valamit a papírra majd felállt

-Doktor úr! -szoltam utánna mire ő hatrafordult -Esetleg fel tudná hívni ezt a számot és elmondani neki hogy jönne-e meglátogatni? -kérdeztem majd elvéve egy kis cédulát az asztalról le írtam neki majd oda adtam

-Természetesen -vette el a papírt majd kiment, hallottam ahogy tárcsázza be a számot majd kicseng és utánna csend. Végül vissza aludtam. Mikor felkeltem már lehetett délután 5 óra amikor nyílt az ajtó.

-Istenem! Annyira aggódtam miattad -futott oda hozzám Noah. Noah az a fiú aki Billék és Chris mellett a legjobb fiú barátom volt. Hát volt egy pár fiúbarátom dehát a stílusom miatt nem voltam szinpatikus sosem a lányoknak hogy baratkozzanak velem.

-Szia Noah -öleltem vissza majd leült mellém

-Hogy érzed magad? Istenem annyira jó újra látni téged, jó nem így de végre látlak. Mi történt veled? Egyszerűen felszivódtál -fogta meg a kezemet és kerdezősködött

-Hosszú, lényeg, hogy munka miatt voltam távol -mosolyogtam rá. Nem szeretek hazudni de nem tudhatja meg hogy elvoltam rabolva mert feljelentené őket. Lehet jobb ötlet

-Értem, és hogy érzed magad? Hallottam lesz egy kivizsgálásod és hogy kis agyrázkódást kaptál -görbült le a szája szomorúan, annyira aranyos

-Nem komoly, bár a kivizsgálást nekem nem emlitették -vontam vállat majd csak tovább néztem Noah-t

-Annyira hiányoztál -mondta hallkan, mosolyogva miközben a kezemet simogatta egy ujjal. Mindig ilyen volt és ezt szeretem benne

-Te is nekem -vettem el a kezemet majd kitártam a karjaimat egy ölelésre amit egyből fogadott -Noah, az öcsém tud rólam? -kérdeztem félénken

-Nick tud rólad, jön ő is be amint rá ér -fura látni a kisöcsémet hogy már úgy 14 évesen ilyen nagyra nőtt és hogy ilyen önállóan viselkedik. Ha valaki nem tudná Nick és a nagyszüleim ide költöztek Berlinbe szóval ezért volt itt a kis csöpi Németországban.

-Annyira gyülölöm magamat hogy nem láthattam felnőni -kezdtem el könnyezni és egyben mosolyogni.

-Emiatt ne gyülőld magadat nővérkém -hallottam meg egy ismerős hangot mire az ajtóra néztem és láttam a raszta hajú öcsémet belépni az ajtón egy virágcsokorral és csokikkal.

-Annyira hiányoztál -öleltem meg mikor oda hajolt hozzám ő pedig habozás nélkül vissza ölelt.

-Te is nekem -ölelt szorosabban majd oda húzott egy széket és le ült a másik oldalamra. Noah és Nick csak össze mosolyogtak majd elkezdtünk beszélgetni, de sajnos Nick-nek mennie kellett segíteni a nagyiéknak. Sajnos ők nem tudhatnak rólam de mondtam neki hogyha kerdeznének rólam akkor dolgozok innen nagyon távol.

-Nem akarlak itt hagyni -mondta Noah szemembe nézve, még csak egy óra telt el mióta jött.

-Ki mondta hogy menyjél -nevettem fel mire tarkóját fogva kínosan nevetett -De lehet egy kérdésem?

-Mond nyugodtan

-Tudsz hozni nekem valamit enni? Ezek a korházi kajak borzasztóak -mondtam fintorogva, mire elnevette magát majd felállt és összeborzolt a hajamat -Hé!

-hozok neked -adott egy puszit a hajamba majd kiment de egy kicsit vissza nézet -sietek -kacsintott rám majd végleg elment. Ezalatt ott ültem és várakoztam, szerencsére ablak mellett kaptam helyet amely a földtől a mennyezetig tartott és melyből látszik egész Lipcse. Annyira szép. Gondolkodtam azon hogy lehet itt fogok maradni és itt fogok élni de egyszerűen nem tudom. Gondolkodásom közepedte nyílt az ajtó, gondoltam Noah jött vissza így mosolyogva fordultam arra de csalódtam

-Mit kerestek itt? -néztem a négy fiúra akik elég kínosan álltak meg az ajtóban

-Beszélni akarunk veled -jött felém Tom de megálitottam

-Maradjatok ott - rivaltam rá mire azonnal megtorpant. Egy fekete baggy nadrág volt rajta egy piros bő pólóval és egy fekete pánntal a fején. Annyira fura afro fonatokkal. De baszki hogy nem vettem én észre a száj pcje miatt? Jó másnak is lehet lehet ezért

-De kérlek -nézet rám Tom könyörögve, a fiúk csak megveregették a vállát majd kimentek de Tom maradt és egyre csak közeledett felém

-Tom! Hagyj békén! -ültem fel az ágyon de ő nem állt meg -Nem akarok veled beszélni, nem érdekelsz, a szemembe hazudtál, érted? Olyan szemébe hazudtál akivel az életedet össze kötötted, a barátnőd voltam de te hazudtál! HAZUDTÁL TOM KAULITZ! és ezt soha nem bocsátom meg -hallkultam el végül. Be állt közénk a csend mikor az ajtó végül újra nyílt, végre Noah lépet be aki meglepődve nézte az előtte álló férfit aki 2 fejjel volt magasabb tőle.

-itt van -hozott oda Noah egy fehér szatyrot és letette a mellettem lévő szekrenyre ahová Nick a virágot is tette. Láttam ahogy Tom a virágot nézi majd engem majd Noah-t. Na ez kínos lesz.

-Ő minek van itt? -súgta oda Noah fintorogva

-Majd elmondom -tátogtam neki. Láttam ahogy Tomnak nem tetszik Noah jelenléte, hát nem igazán puszipajtások azt elmondhatom. Mindig is veszekedtek és sok konfliktus volt közöttük.

-Te mit keresel itt? -Állt az ablak elé Tom, pont az ágyam másik oldalára

-Van jogom meglátogatni! -tette keresztbe a kezét és nézet rá Tomra, látszott a fiú hogy már eléggé ideges lett de inkább vette egy mély levegőt és probált higgadt maradni. Noah leült mellém én pedig egyből megfogtam a kezét. Tudtam hogy Tom ezt látja és nem is érdekelt. Minek van még itt? -Meddig akarod még a levegőt itt rontani? -kérdezte helyettem Noah mire én is Tomra néztem aki már idegesen felállt, megkerülve az ágyat megfogta Noah pólóját

-Ide figyelj te kis taknyos! Jobb ha kussban maradsz! -mondta majd vissza vágta a székbe

-Tom elég! -ültem fel az ágyon de a fejem újra el kezdett fájni

-Mi a faszomat keresel te itt? Tuti miattad fekszik most itt -vágot vissza Noah a széket felborítva. Fel akartam állni de megszédültem így előre borultam de ekkor Tom elkapott

-Engedjél el -néztem rá és probáltam magamtól fel tápászkodni de minden hiába. A lábaim feladták a szolgálatot és ahogy érzem az egész testem.