Ránéztem a polcomra ahol az első dijjam volt,aztán ránéztem a térdemre amin egy szorító volt már két éve.Nem mertem azóta táncolni.A balettcipőim a szekrény legalján van nehogy régi sebeket szakítsanak fel.Nem merek táncolni félek hogy újra megtörténik.
2 évvel ezelőtt:
Táncoltam mindig is.Most is.Versenyen voltam és egy bonyolult ugrást kellett megcsinálom próbán mindig sikerült.Abban a hitben voltam hogy most is sikerülni fog.Hát nagyon nagyot tévedtem.A párom Bence nem tudott rendesen elkapni ezért a térdem kifordult és eltört.Na utána vagy három hónapig menni sem tudtam.
Hát igen ez már régen volt de még mindig megrázó.Gyorsan felpattantam és inkább lementem a konyhába.Ott a bátyámat találtam aki egy híres fiúbanda tagja.Nekünk nyakunkon a hírnév egyrész ugye a bátyám miatt másrészt meg miattam és a tánc miatt.Mindenki tudni akarja az igazat de csak mi tudjuk a teljes igazságot.
-Dominik hagyjad már az a lekvárt-sóhajtottam fel.
-De menni fog,le tudom csavarni a kupakot-erősködött.
-Azt kötve hiszem,túl gyenge vagy-nyújtottam ki a nyelvem.
-Gyere csak ide-mondta és felkapott.
Megijedtem mintha a térdemnél valami nem lenne jó.
-Dominik tegyél le-mondtam.
Óvatosan letett és mellém állt.Fürkészően nézte az arcom hátha kitudja deríteni mi is a baj.
-Félek még mindig-sírtam el magam.
-Már nincs miért két éve volt édes semmi gond-simogatta a hátam.
-De még nem...-sírtam tovább.
Dominik átölelt és nyugtatóan kedves szavakat mondott.Minden hirtelen mozdulatnál ez van.Már lassan két éve nagyon sokat sírok minden rossz lépés vagy esetleg hirtelen mozdulat miatt.Fêlek hogy újra megtörténik a baj.
-Kapok a lekvárból?-szipogtam.
-Édes te mindig -nevetett fel-Csak üresen?-kérdezte.
-Aham-mondtam.
-Még mindig nem értem-rázta a fejét.
Felnevettem és átvettem a lekvárt Dominiktól és kanalazni kezdtem.A bátyám sosem értette hogyan tudom a lekvárt üresen enni,nos még én sem tudom.
Dominik volt az egyetlen támpontom.Az egyetlen ember aki minden mozdulatomat figyelte.A szüleint üzleti utakon vannak egy hónapban csak két napot tolják haza a pofájukat.Dominik tényleg mindig itt volt velem.
-Már várom az új sulim a mostani uncsii-dőltem hátra a kanapén.
-Jó ez a suli én is oda járok én vagyok a legmenőbb-büszkélkedett.
-Affelől kétségem sincs-nevettem fel
YOU ARE READING
Táncos lábakon/Szjg ff/
FanfictionTáncolok,táncoltam mindig is.De már nem.Megsérültem többé nem táncolhatok de a hírnév a nyakamon van.Sok bonyodalmat okoz nekem ez hogy mindenki ismer. Ha tetszik olvass bele ❤️❤️