Táncos lábakon/Szjg ff/

☄️ 4. ☄️

Kiléptem a teraszra de nagyon furcsa érzésem volt.Mintha figyelnének.Körbe pillantottam és a tó melletti padon ott ült Márk.Lassan hátrálni kezdtem a füvön és legalább hatféle kő ment bele a lábamba de ahogy Márk közeledett én távolodtam.Elkezdtem rohanni ami nagyon rossz ötlet volt egyrészt mert mezítláb voltam másrészt meg nem szabadna futnom.Igazából úgy rohantam hogy a térdem egyre jobban fájt.A stúdió előtt voltam mellette az opera volt.Szó nélkül vágtam ki az ajtót és elkezdtem rohanni.Már az opera házban voltam és  kifulladva a lábamra támaszkodtam.Felnéztem és csak akkor tűnt fel hogy mennyire fáj a lábam.A volt tánc csoportom furán méregetett és Bence volt az első aki odarohant hozzám.

-Kislány mi van veled?-kérdezte furcsán.

Hát az igazat megvallva ên is furcsán néztem volna magamra.A bátyám pólója pizsama short és ennyi.

-Ööö-kapkodtam a levegőt.

-Nyugodj le,hogy kerülsz ide?-kérdezte.

-Rohantam-motyogtam.

-Igen azt látom-rázta a fejêt-Térded?-pillantott a lábamra.

-Túl éli-sóhajtottam.

-Na akkor mi az oka annak hogy ide jöttél?-kíváncsiskodott.

-Márk-suttogtam.

-Értem,szólok a bátyádnak hogy itt vagy és hogy majd hazaviszlek oké?-nézett rám aggódóan.

Leültem az első sorba és csendben türtem a volt csoportom pillantásait.Voltak olyan lányok is akiket nem ismertem de a többiek mind rémlettek.Csendben néztem a táncot amígy egy éles kérdés áthasította a levegőt.

-Reni,nem állnál be egy percre?-kérdezte Zita a tanár.

-Ööö hát nem is tudom-motyogtam.

-Csak egy perc Bencével kéne megmutatnod egy mozdulatot-kérte kedvesen.

-Huhh hát rendben megpróbálom-bólintottam-Nem lesz baja a lábamnak?-kérdeztem.

-Három kilómétert futottál és nincs semmi baja sem-mosolygott.

-Ki ez a csaj?-nyávogta egy khmm nagyon szép lány.

-Emília csönd-morgott rá Bence.

-Zita nincs cipőm-húztam el a szám.

-Még megvan az arany cipőd ha az megfelel-tűnődött.

-Persze jó lesz-mosolyogtam.

Az igazat megvallva féltem de nagyon.Nem tudtam mi lesz mikor újra színpadra állok.Féltem hogy újra baj lesz.Felhúztam a cipőt ami még mindig tökéletesen illett a lábamra.Spiccbe álltam és meglepődve tapasztaltam hogy nem fáj már a lábam.Kisétáltam a színpadra és megálltam Bence mellett.

-Az a cipő arany-nyavajogta egy ribi-A miénk miért fehér?-kérdezte.

-Megnyerte az aranycipőt három éve-morogta Levendula.

Bence nyújtotta a kezét amit elfogadtam.Régen volt ilyen rég táncoltam.

-Vigyázz rám-kértem.

-Rendben-bólintott.

Befordultam mellé és elkezdtünk táncolni.Felemelő érzés volt.A zene csak ment mi meg táncoltunk.A végén kifulladva támaszkodtam a csípőmön.

-Reni ez fantasztikus volt-mosolygott Zita.

-Ugyan két év alatt berozsdásodtam-nevettem fel.

-RENI????-sípította az egyik lány-Ez a kis kurva biztos nem lehet Rentai Reni-rázta a fejét.

-Személyit kérsz?-hajoltam ki Bence mögül.

-Öhm nem-vörösödött el.

-Visszajössz?-kérdezte Zita.

-Nem hinném-néztem le a színpadról.

-Ha meggondolod magad nyugodtan gyere-mosolygott.

Nem biztos hogy újra akarom ezt.Mivel nekem haza kellett mennem ezért Bence hatavitt.Otthon kivágtam az ajtót és befordultam a nappaliba.

-Édes,te jó ég jól vagy?-kérdezte Dominik.

-Táncoltam-motyogtam sokkosan.

-Mi van vele?-kérdezte Bencétől.

-Táncolt-mondta.

-Várj MIII??-esett le neki.