Táncos lábakon/Szjg ff/

☄️ 17. ☄️

Szóval Boston.Hogyan kerültem ide?Márk mit akar tőlem?Ja és miért vagyok fehérneműben?Hogyan aludtam három hónapot amikor valamikor egy napot sem megy?

-Aranyom-nyitott be Márk-Mizu?-kérdezte lazán.

-Miért vagyok itt?-kérdeztem.

-Tudod,a bátyád meg a kis klónja túl sokat ártott nekem na meg Ádi is ellenem fordult ezért úgy döntötte hogy elrabollak.Mert mindannyiuknak fontos vagy-mondta.

-Szerinted ez ésszerű válasz?-ripalkodtam rá.

-Aha-vigyorgott.

-Ugyanolyan mániákus barom vagy mint három éve-morogtam.

-Tudom szivi-mosolyodott el.

-Mikor engedsz el?-kérdeztem.

-Akkor amikor a bátyád és a kis haverjai plusz Ádika ideér-mondta-Téged elengedlek őket meg fogva tartom-mosolyodott el eszelősen.

-Állat vagy-motyogtam-Könyörgöm,engedj el bármit megteszek-kértem a sírás határán.

-Bármit?-vonta fel a szemöldökét.

-Bármit-bólintottam.

-Akkor kapok egy csókot?-kérdezte.

-Akkor elengedsz?-kérdeztem vissza.

-Eskü-mondta.

Bólintottam kioldozta a kezeim és a lábaim is.Szorosan ajkamra tapadt és megcsókolt.Megkapta amit akar.

-Hol a táskám?-kérdeztem zihálva.

-Ott a sarokban,menj mielőtt meggondolom magam és mást is teszek veled-motyogta.

Százhusszal pattantam fel és lendületből kaptam fel a táskám és úgy rohantam ki az épületből mint akit puskából lőttek ki.

Kiérve az egész kócerájból havas táj és hideg fogadott.Hupsz.Erre na nem számítottam.

Kinyotottam a táskám amiben ott volt a farmerom és a spagetti pántos toppom.Hát márha jó ezzel aztán sokra megyek.A telefonom.Kivettem a táskából de lemerült.A francba.

Gyorsan felkaptam a ruháim mert amúgy igen fehérneműben voltam az utcán.Marhára fáztam de azért elindultam valamerre.Már sétáltam pár órája amikor megpillantottam egy velem egykorú fiút a kapuban.

-Hello-álltam meg mellette-Tudnál segíteni?-kérdeztem angolul.

Lenêzett rám.Brutál magas volt.

-Mit akarsz?-kérdezte bunkón.

-Ajj az exem elrabolt és sikerült megszöknöm de vissza kéne jutnom Budapestre de igazából nem tudom hogy hol vagyok,és fázok-magyaráztam.

-Gyere be-biccentett a ház felé.

-Annyira köszönöm-mondtam mikor már a házban voltunk.

-Mit tehetek érted?-kérdezte.

-Tudnál anni egy pulcsit meg valamit enni?Hónapok óta nem ettem-motyogtam.

-Persze talán van valami amit tudok enni adni-indult meg a konyha felé.