Táncos lábakon/Szjg ff/

☄️ 11. ☄️

Dominik nagyon örült hogy folytatom a táncot.Igazából én is örülök.Nekem ez most egy hatalmas előre lépés.Legyőztem a félelmam.Mondjuk még vannak pillanatok amikor rettegek hogy valami baj lesz.Igaz azóta pár nap eltelt így gondoltam pont tökéletes lesz beszélnem Ádámmal.Ezt megbánja.

Idegesen vertem a faajtót és vártam hogy ez a barom kinyissa.Amikor meglátott elvigyorodott.

-Nekem csak ne vigyorogj-morogtam.

-Nyugi cica,ne légy ilyen harcias-nézett rám.

-Húzz innen-mondtam és odéblöktem.

A nappalijában levágódtam a kanapéra és vártam mikor ér már ide.

-Cicus,mit szeretnél?-kérdezte.

-Ha mégegyszer lecicázol nagyon megbánod-fenyegettem-Miért?Hmm?Miért kellett lefotózni?Tudod az életem és te még mindig ártasz nekem?-kérdeztem.

-Cica ne idegeskedj,évek óta nem láttak a címlapon-mondta.

-Igen pontosan ez volt a cél,az hogy ne lássanak-morogtam.

-Cicám ne aggódj ez csak promó-nyugtatott.

-Te engem csak ne nyugtatgass,ja én nem vagyok a cicád-pattantam fel dühösen.

-Jó na-mosolygott.

-Elmentem-jelentettem ki.

-Parancsolj,tudod merre van az ajtó-vigyorgott.

-Bunkó-vágtam be az ajtaját.

Ez a gyerek ássa a sírom esküszöm.Fuuu Horváth Ádám ezt megbánod.

Pár szó Ádámról.A 22 éves fejével öt éves szinten tud gondolkodni.Egyszerűen nem tudom hol hagyta az agyád te biztos nem ő hagyta el.Elmenekült az magától is.Mint mondtam nagyon hülye le fotózott pedig tudja az egész êletem.Együtt nőttünk fel.De utálom.