A lány, aki miatt megváltoztam

8

Intettem Boram-nak hogy mehetünk.

– Nayeon, mehetek én is?

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Boram-mal egymásra néztünk, tudtuk hova megyünk és az nem való Su-Jin fajta lányoknak, koszos, piszkos, veszélyes hely, ahol sok a bűnöző, részeg, csöves, drogos és hasonlók.

– Figyelj Su-Jin nem neked való hely az... – kezdtem bele.

– Nayeon, könyörgöm, vigyél el innen, nem érdekel, hogy hova megyünk, de nem akarok itt maradni, ha apám vagy anyám felkel és nem vagy itt széttépnek, olyanokat mondtam, amit nem szabadott volna, kérlek... – a lány szemei könnybe lábadtak szinte sírt, ott állt kék-fehér pizsamában, fekete papuccsal, az én fekete pulcsimban, kipirosodott orcával és remegett, mint a nyárfalevél.

Megesett rajta a szívem, nem bírtam volna itt hagyni. Hiszek magamban, hogy meg tudom őt védeni és Boram is itt van. „Kim Nayeon és Jang Boram külön-külön is veszélyesek, de ha együtt látod őket fiam, fuss!" Ezt talán 1 éve, hallottam egy vietnámi árustól a telepi piacon, azt hiszem szőnyegeket árulhatott. A 12 éves fiát oktatta, Boram meg én épp valakinek a fejét vertük szét. Tetszett, amit a vietnámi mondott, találó. Annyira megtetszett, hogy a verekedés után ott hagytam a standon egy kis pénz.

– Ketten meg tudjuk védeni őt igaz? – kérdezte Boram.

– Persze, mehetünk. Su-Jin öltözz fel gyorsan! – a csaj karon ragadott és magával húzott, be a házba.

Boram csak röhögött, láttam, amint leül odakint és a telefonját kezdi el pörgetni, amíg ránk vár.

– Bocsi, Nayeon, de nem merek most itthon egyedül közlekedni.

– Semmi, megértem.

Odafent Su-Jin gyorsan összerámolt valamennyi ruhát, cipőt, kacatot egy túratáskaszerűségbe, majd felöltözött és késznek nyilvánította magát.

– Szüleidet nem fogja zavarni, ha csak úgy eltűnsz?

– Már megszokták, álltalában felhívom a keresztanyám, hogy reggel ötre jöjjön értünk és elviszi a húgomat meg engem. Most is fogom hívni csak szerencsésebb lenne nem hajnal kettőkor.

~

Megindultunk. Feszálltunk a metróra és először elmentünk Seok házára, ahol lepakoltam Su-Jin cuccát, én felszerelkeztem, Boram meg csak bámészkodott.

– Ha kell kaja ott van a hűtőben tteokbokki.

– Imádlak Nayeon. – indult meg a konyha felé Boram.

Bementem a szobámba és kicsit körülnéztem. Néhány perc múlva halk ajtócsukódást hallottam a hátam mögül. Megfordultam. Su-Jin állt ott.

– Szia... – intettem felé.

– Zavarok? – ült le a lány az ágyamra.

– Jaj, dehogyis, mond csak.

– Ki a gyász ez a lány?

Hangos röhögésben törtem ki Su-Jin olyan vicces arcot vágott, de a kérdése komoly volt. Fogalma sincs, hogy ki Boram.

­– Boram az exem. ­– kezdtem bele. – Amikor akkora voltam, mint te, akkor találkoztam vele és igen jóba lettünk, összejöttünk és végül szakítottunk, illetve azt sosem. Boram elszökött, de mindenki úgy tudta, hogy meghalt, mostanáig én is. Aztán most itt van.

– De ha visszajött és annyira jóba voltatok és szerettétek egymást most miért velem vesződsz?

– Su-Jin, amikor ő elment és összeomlottam és szépen lassan elengedtem. Nem szeretem. Aztán megjelentél te, a magad gyönyörű mosolyával és vidám kisugárzásával és elvarázsoltál érted? Konkrétan az ellentétem vagy, sosem csináltál semmi rosszat, amiről tudnék legalább is és hasonlók. Imádok menni hozzád korrepetálni, mert akkor mindig láthatlak, csak akkor arra az 1-2 órára és hiszed vagy sem te tartottál életben. Kurva sokat köszönhetek neked. Szóval köszönöm.

– Nincs mit megköszönni. – mosolyodott el.

– Amúgy meg, jobban szeretek én dominálni. – suttogtam Su-Jin fülébe.

– Nayeon!!!

– Nyugi, csak vicceltem.

– Nekem te lennél az első...

– Sex?

– Kapcsolat...

– Még sosem voltál együtt senkivel?

– Lánnyal nem, volt egy srác, de akkor még gyerekek voltunk mindketten ehhez.

– Ha szeretnéd én benne vagyok. Szeretlek Su-Jin, tudom, hogy borzalmasan gyorsan történik minden, de eléggé türelmetlen típus vagyok.

– Nem zavar.

– Akkor Jeong Su-Jin leszel a barátnőm?

– Uhum. – a lány idejött hozzám, megölelt és valamit a mellkasomba suttogott, de nem hallottam.

Odakintről hangok hallatszottak és egy hangos reccsenés. Elengedtem Su-Jin-t és mindketten kisiettünk a szobából.

Odakint Boram-ot láttuk, amint a mattrészeg bátyámat tartja. Seok kezében még ott volt a whisky-s üveg, néhány cseppel az alján.

– Seok, basszameg, kibaszott nehéz vagy! – szólalt meg Boram.

Segítettem neki lefektetni a bátyámat egy közeli kanapéra. Su-Jin hozott neki párnát és takarót. Seok egyből elaludt. Készítettem ki neki reggelre a mellette levő dohányzóasztalra vizet és fájdalomcsillapítót, majd otthagytam. Bementem először a hálójába, majd a dolgozószobályába. Az íróasztalán teljes káosz uralkodott, sok kiürült piásüveg, szétdobált papírok és egyéb asztaldíszek, kellékek. Megtaláltam a telefonját, fel volt oldva és csak úgy dőltek belőle az újabb és újabb üzenetek és kismillió emlékeztető a nemfogadott hívásokról.

A nemfogadottak között szerepelt Ji-Hu apjának telefonszáma, a saját apánk telefonszáma és egy ismeretlen, az 22x hívta fel Seok-ot.

Rányomtam a visszahívás gombra és megcsörgettem az ismeretlen számot.   

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Wow, előszőr is köszönöm majdnem 1300. megtekintés van a sztorimon el sem hiszem, mindenkinek nagyon köszönöm a sok pozitív kommentet. ❤️ Annak érdekében, hogy ne legyek annyira kiszámíthatatlan minden héten szombaton este hatkor rakom fel az új részt, ha valamikor nem tudom jelezni fogom. 

Puszi: Juju💋