Lmbtq tartalom‼️ A könyvben megjelenik két lány közötti romantikus kapcsolat, 🔞 részek, vér, testi sértés, bűnözés és trágár beszéd, akit bármilyen formában érzékenyen érint bármelyik téma, el se kezdje olvasni. Egyéb érdeklődőknek jó olvasását.
A...
- Mi a faszt képzelsz magadról ?! - ordibált rám az apám. - Beköpsz a zsaruknak?!
- Nem! Állj már le ezzel! Nem vagyok spicli hányszor kell még elmondanom? Nem nyomtalak fel se a drog miatt se a gyilkosság miatt.
- Az baleset volt te kurva! - rontott nekem.
- Oké, oké, baleset volt, apa kérlek... - a sörös üveg a fejem mellet vágódott neki a falnak.
- Miből lenne pénzed erre a ruhára, ha nem, a zsaruktól?!
- Apa kérlek hagyj békén, ezt vettem, a saját pénzemből. Én... én korepetálok sulisokat és abból van...
- Komolyan? És ezt el is kéne hinnem? Ne nézz hülyének bazdmeg! - megragadta a csuklóm és már készült bemosni nekem.
Szemem már régen könnybe lábadt, nagyon kicsi kell és elbőgöm magam, de az csak rontana a helyzeten.
- Apa kérlek engedj el, ez nagyon fáj.
- Jó, hogy fáj, egy ilyen nyomorék kurva meg is érdemli.
- Apa higgy nekem, fogalmam sincs ki nyomott fel, de esküszöm, hogy nem én voltam, kérlek ne bánts, apa kérlek! - álltalában megőrzöm a becsületem és nem könyörgöm, de most nem ment, a múltkori verés sem gyógyult még be teljesen.
Ajtócsapódás, fekete buksi jelent meg. Seok, a 20 éves bátyám. Kurva helyes és velem ellentétben az ő sora sokkal, de sokkal jobban megy, nem mondom, hogy jóban utazik, de pénze van, rengeteg. A degenártak kedvéért, akiknek az agya még mindig nem képes fantáziálni:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ahogy meglátott minket ott, szemében az ijedség suhant át.
- Apa nagyon gyorsan engedd el Nayeon-t!
- Te! Te nyomtál fel a zsaruknak, te mocskos...
- Bazdmeg, eszednél vagy? Úgy bűzlesz a sörtől, már megint részegre ittad magad mi? Akármennyire is fura, még mindig a gyerekeid vagyunk és se Nayeon se én nem köpünk be, szóval engedd el a húgomat most!
Az engem szorító kéz engedett. Az apám kiviharzott a házból. Összeroskadtam és csak remegtem. Seok hanyagul kivett két sört a hűtőből leült mellém és az egyiket a kezembe nyomta. Rágyújtott egy cigire, abból nem adott nekem egy külön szálat, csak engedte, hogy az övéből szívjak én is.
- Miért jöttél vissza? - szólalt meg egy kis idő után.
- Hideg van esténként, hamarabb jön a tél, mint tavaly, kell a fűtött ház.
- Ezt apának is mondtad?
- Még nem, megjöttem és egyből nekem rontott. És te? Te minek jöttél vissza, hisz már rég külön laksz.
- Téged kerestelek. Nem voltál a szokásos helyeden, szóval utána ide jöttem, hátha itt vagy és ahogy látom pont jókor érkeztem. Ugye nem bántott?
- Nem. Miért kerestél?
- Nem láttalak hónapok óta és kíváncsi voltam mi van veled.
- Most már tudod. Még mindig ugyan az a nyomorék vagyok, mint aki 3 hónapja volt.
- Nayeon, ne beszélj így magadról! Miért nem hívtál fel, tudod, hogy nálam is van hely és ott sokkal kulturáltabb.
- Nem akartalak zavarni.
- Nayeon, kérlek! Zavartál te engem valaha? - megrántottam a vállam, miszerint nem tudom.
Csönd. Nem válaszolta meg saját kérdését, mert pontosan tudta, hogy én is tudom rá a választ. Kutatott valamit a zsebében. Elővett egy köteg pénzt.
- Ez nagyjából 400.000 won. A tied. - elvettem.
- Kösz. - mosolyogtam rá.
- Figyelj Nayeon, nekem mennem kell, hívj fel néha jó?
- Oké, majd hívlak. - felvonta a szemöldökét. - Ígérem.
~
Apám néhány óra múlva haza jött.
- Te még itt vagy? - ordibált rám, megint.
- Apa kérlek hallgass meg! Hadd maradjak itt a télen, kérlek!
- Dehogy maradsz. Örülj neki, hogy nem vertelek péppé.
- A...apa, kitakarítok, főzök, mosok, mindent, amit kell megcsinálok, kérlek, egy hangom se lesz, esküszöm. Ha valamit mégis elbaszok hagyom magam és addig verhetsz ameddig mozgok, csak kérlek engedd meg, hogy itt aludhassak esténként.
- Ha egyszer rád kell szólnom, szarrá verek, világos?!
- I...igen, köszönöm, nagyon szépen köszönöm.
Aznap megállás nélkül takarítottam, mostam, vacsorát főztem, boltba mentem és kerestem egy kurvát apámnak. Így ment ezt egész télen, néha leléptem dolgozni vagy valahova máshova, de semmi különös.
