A lány, aki miatt megváltoztam

10 🔞

– Megvagy Nayeon? – ült le mellém Su-Jin.

– Persze, minden okés, csak hosszú ez a nap. Na gyerünk Boram-nak még helyet kell találnunk.

– Figyelj Nayeon, ha nem szeretnéd nem kell ma, ráérünk holnap is, illetve reggel.

– Hm... félek, hogy az utcák veszélyesebbek nappal, mint éjszaka... Su-Jin, maradj itt kérlek, oda ma nem kéne jönnöd, úgyis lesz még arra dolgom, majd máskor... – a lány csak bólintott, majd lenyomta azt a kilincset, ami az én szobámba vezetett és ledőlt az ágyamra.

Boram megfogta a cuccát, én zsebre raktam a telefonom és a pisztolyom, majd magunk mögött hagytuk a bájos lakást.

Az éjszaka hideg és csöndes, egyedüli hang mely, megtöri ezt az alvilág mozgolódása és néhány macska párzása. Ott ültem egy éjszakai buszon mellettem Boram, láttam rajta, hogy feszült.

– Nincs semmi gáz, el fogják kapni, minden a legnagyobb rendben lesz. – kezemet óvatosan az övére tettem. A következő pillanatban magára húzott és megcsókolt. Nyelve az én számba siklott és csak játszott az enyémmel.

– Boram, állj, nem szabad...

– Tudom, hogy akarod.

– De Su-Jin...

– Ő még ehhez fiatal, te is tudod. Csak most utoljára...

– És utána lezárjuk és kettőnk között vége lesz.

– Vége.

Imádtam Boramban, hogy mindig olyan szenvedélyes és érzéki. A kezdetleges csókokból vad, egymás falása lett. Még mindig rajta ültem, pólót cserétünk, az enyem rá került az ő ingét pedig a hátamra simította és gyengéden belebújtatta a karjaimat. A gombok szabadon voltak, ezzel együtt a mellkasom és a hasam is. A számról a nyakamra majd a kulcscsontomra tért és azt is behintette puszikkal. A melleimhez közeledve ki akarta kapcsolni a melltartóm, de megállítottam.

– Boram, egy buszon vagyunk.

– Kérleeeek, ígérem diszkrét leszek. – s elővette azt a csábító mosolyát, aminek sosem tudtam ellenállni.

– Ahj te, mindig meg tudsz győzni.

A csatt kattant a lány, pedig rá vetette magát a kivánt területre. Előszőr a szájába vette az egyiket a másikat kezével izgatta. Élvezetem jeléül hosszú, egyenes, barna hajába túrtam.

~ Ahhh, Boram ~

Testem felhevült agyam gondolkodásra már nem volt képes. Boram benyúlt a nadrágomba, és lassan lentebb tolta. Rámnézett azokkal a csillogó szemeivel. Tudtam, hogy mit akar, én is azt akarom. Visszacsattoltam a melltartóm Boram levette rólam a nadrágot és elém térdelt. Egy négyesben ültünk két-két szék egymással szembe fordítva. Senki sem volt a buszon.

Félre tolta a bugyimat és gyengéden elkezdett simogatni. Belőlem halk sóhajok szakadtak fel. A lágy simításokból behatolás lett és érzékien ujjazni kezdett. Egy ideig csinálta, majd gondolt egyet s nyelvével kezdte el izgatni a csiklómat. Elmentem, ő meg csak mosolygott rám. Körültekintően visszaöltöztetett, majd én következtem. Nem kérte, de tudtam, hogy jól esne neki is. Én is megujjaztam és kinyaltam majd nemsokkal kesőbb már mindketten felöltözve ültünk egymás mellett és pihegtünk.

– Köszönöm! – nyomott a lány egy puszit az arcomra.

– Lassan le kell szállnunk. – simítottam végig a kezén. – Élveztem Boram, de tényleg ez volt az utolsó.

– Tudom, tudom.

~

Negyedóra múlva leszálltunk. Csöndben indultunk meg a gettó belseje fele.

– Ez a hely semmit se változott.

– Hát tényleg nem sokat.

A főtéri kis piac mostanra kihalt, még valahol a távolban hallottuk egy kurva nyögéseit. A szél fújt csak, de mi még ígyis próbáltunk a lehető leghalkabbak lenni. Hirtelen lövés, talán két utcányira.

– Gyere nézzük meg. – indult meg Boram.

– Figyelj ez nem olyan jó ötlet...

– Naaaa nem fogsz belehalniii. – engedtem, de tudtam, hogy ebből baj lesz.

A Gyár utcában 5 férfi állt, egy éppen előttük térdepelt hátra kötött kezekkel és szét vert arccal, kettő másiknak a holtteste ott feküdt mellette. Az egyik pali élesítette a fegyverét, de nem lőtt.

Hirtelen a hátunk mögött felbukkant még kettő és karon ragadva oda hurcibáltak minket.

– Ahj lányok, illetlenség hallgatódzni – szólalt meg az, aki kezébe az élesített fegyver volt. –, de mindegy is veletek csak kicsivel később foglalkozok.

A fegyver eldördült a térdelő férfi halott. Odalépett hozzánk, előszőr Boram-ot, majd engem is szemügyre vett.

– Túl szépek vagytok a halálhoz, de sajnos muszáj...

– Hagyd már őket apa, ezek még a felnőtt kort se érték meg. – sétált oda hozzánk egy srác, nem láttam az arcát, de nagyjából velünk egyidős lehet. 

– Juheon, túl sokat láttak, fogd be a szád és menj vissza.

– Azt mondtad, hogy ma 3 embert puffantasz le, ez már 5 lenne.

– És lesz még egy 6. is ha nem fogod be!

Juheon, Juheon, Juheon, honnan olyan ismerős ez a név és ez a hang...? Nem, biztos hogy nem... Volt egy Juheon nevű osztálytársam de kétlem...

A srác elénk áll, de a fegyvert élesítik...