A lány, aki miatt megváltoztam

5

Közben az én telefonom is megcsörrent, Jeong Su-Jin volt az. 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

– Szia, most indulok hozzátok.

– Szia, figyu pont ezért hívtalak, itt dekkolok a dugóban anyummal, szóval lehet kicsit késni fogok, apa otthon van, be tud majd engedni, csak hát nekünk még kell egy kis idő.

– Oké persze semmi baj, korep után úgy sincs dolgom, szóval, ha sokat késel tovább is tudom tartani, ha szeretnéd.

– Jaj, de aranyos vagy Nayeon, majd meglátjuk, attól függ, hogy mennyire értem az anyagot.

– Oké, akkor majd nálatok tali, majd néha update-elj már, hogy mi a helyzet.

– Rendi, szia!

–Szia!

Seok visszajött, arcán kisebb aggodalom és zaklatottság jelent meg. Próbálta leplezni, de engem nem lehet valami könnyen átejteni.

– Minden oké? – léptem közelebb hozzá.

– Ji-Hu autóbalesetezett, a kórházban van, most tolták be a műtőbe, nyak és fejsérülés.

– Uramisten Seok, mi történt?

– Megelőzött egy autót, és a kocsit vezető barom úgy gondolta, hogy nem hajlandó Ji-Hu mögött maradni, de mikor megelőzte hamar kanyarodott vissza, túl hamar és a két kocsi karambolozott, Ji-Hu autója egyenesen a betonfalba csapódott, a másik kocsi, pedig a tengelye körül pördült meg párszor kb. az a sofőr megúszta könnyebb sérülésekkel, de Ji-Hu életéért éppen most küzdenek...

– Istenem Seok, szegény Ji-Hu...

– Gyerünk szállj be, gyorsan eldoblak és rohanok a kórházba.

– Ne, indulj el oda azonnal én megoldom metróval nyugi, minden jót Ji-Hu-nak. Seok minden rendben lesz. – öleltem meg bátyámat. – Ji-Hu fel fog épülni.

– Igen, igen, minden rendben lesz...

– Vezess nagyon óvatosan.

– Úgy lesz.

Seok beszállt az autójába és már ott se volt. Én szépen lassan elindultam vissza a plázába, majd a metró felé. Útközben zenét hallgattam és Ji-Hu-ért izgultam.

~

Su-Jin háza Seoul külvárosában helyezkedett el, ahol már az emberek békésebbek voltak. Kertesházban lakott, mégis minden nap, több mint 1 órát utazott a suliba, pedig a kerületi iskola itt van egy köpésre. A szülei biztos drága helyre járatják, de akkor miért én korepetálom? Mindegy is igazából, nekem ezzel semmi dolgom sincs, ez az egész egyáltalán nem rám tartozik.

Sötét és hideg volt, nem akartam odakint várakozni, ezért becsöngettem. Odabentről kiabálás hallatszott ajtócsapódás, majd kattant a zár és Su-Jin húga ajtót nyitott. A lány szeme piros volt, sminkét lesírta, haját, minta megtépték volna.

– Minden rendben? – suttogtam.

– Nem..., Su-Jin-hoz jöttél ugye?

– Igen, nem olyan rég még azt mondta, hogy nincs otthon.

– Most sincs.

– Mi a baj Chae-Yeong?

– Az, hogy ugyanolyan hülye vagyok, mint a nővérem és apám nekem nem akar korepetálást, mert éppen eleget fizetünk neked.