A lány, aki miatt megváltoztam

11

A srác elénk áll, de a fegyvert élesítik.

------------------------------------------------------------------------

– Juheon, én nem viccelek tudod jól.

– Biztos, hogy le akarod puffantani Kim Nayeon-t?

– Te vagy az. – fordult felém. – Hm, mi lenne, ha megölnélek...?

– Nagyjából 50 ember kopogtatna a házadnál holnap reggel, hogy élve megnyúzzanak. – mosolyogtam vissza.

A külső erős álca mögött viszont rettegtem, nem ismeretem ezt a faszit és féltem, őszintén féltem, hogy mit fog csinálni, nem beszámítható elme.

Mindenesetre nem kell ezt kipróbálnom, mert mikor Boram kitalálta, hogy jöjjünk ide, írtam a srácoknak, hogyha 5 percenként nem adok jelt magamról, akkor jöjjenek értem. Ez egy kölcsönös dolog, mindenki segít mindenkinek és mindig számíthatunk a másikra, nincs kivétel, legyen pénz, szállás, biztonság vagy bármi más.

Halk zaj, alig észrevehető, csak az hallja, aki keresi. A faszi, pisztollyal a kezében láthatóan nem keresi.

Fegyveresek, minden férfi fejéhez egy-egy pisztolyt szegeztek.

– A játéknak vége fiúk. ­– mosolyogtam.

Keeho, a bandám egyik tagja eloldozott minket.

– Köszi.

Boram, amint meglátta a srácot elvörösödött. Bejön neki az a helyzet. Boram poly, eddig is oda volt Keeho-ért és értem is egyszerre.

– Boram, soha többet nem hallgatok rád, amikor lövöldözést akarsz nézegetni.

– Bocsánat Nayeon, ez tényleg hülye ötlet volt...

– Amúgy mi járatban itt? – szól közbe Keeho.

– Boram-nak kölcsön adom a lakásom, mert feltámatt, de háza nincs.

– Nem mintha pénzem lenne. – nyűglődött.

– És ti most akkor újra együtt? – láttam egy kis csalódottságot Keeho arcán.

– Nem, én elengedtem Boram-ot, amikor történt az... és azóta már egy másik lány érdekel ilyen téren. – Keeho kivirult, amin elnevettem magam.

– Most mi az? – kérdezték egyszerre.

– Az, hogy annyira vakok vagytok, észre vehetően mind a kettőtöknek tetszik a másik és mégse csináltok semmit. Gyerünk Keeho, hívd fel magadhoz Boram-ot beszélgessetek, igyatok, dugjatok, amit akartok. – mindketten teljesen vörösek lettek.

– Tényleg bejövök neked? – érdeklődött zavartan Boram.

– Igen, már régóta csak azt hittem nem vonzódsz a fiúkhoz... – Boram Keeho nyakába ugrott, lábait átkulcsolta a fiú derekán, aki a lány fenekénél tartotta őt és elkezdték egymást falni.

– Ne már, ne előttem. – szóltam rájuk.

– Bocsi.

– Haza megyek, érezzétek jól magatokat, de Boram, nem akarok 9 hónap múlva kereszt anya lenni, világos?

– Igen~.

~

Vissza fele a buszon zötykölődve gondolkodtam. Vagy inkább csak meredtem ki a fejemből. Nagyjából fél órája én még sexszeltem Boram-mal, magyarul megcsaltam Su-Jin-t. Ez emészt, és nagyon megbántam...

Rajtam kívül senki sem volt a buszon, legalább is eddig, ígyis elég késő volt. Vagy hát inkább korán, a telefonom reggel 5:16-ot mutatott.

A lakásba vissza érve egy a konyhapulton ülő Su-Jin-ra lettem figyelmes, aki egy barackot majszolt. Úgy nézett ki, mint egy kisgyerek, egy gondtalan kisgyerek, akinek az ég egy adta világon semmivel sem kell foglalkoznia, nincsenek problémái, nem kell tanulnia, nem kell teljesítenie vagy eleget tenni az elvárásoknak.

Rám mosolygott, amikor meglátott. Annyira szeretetteljes, annyira tiszta, annyira ártatlan. Könnyek gyűltek a szemembe és nem bírtam ki, hogy ne sírjak. Annyira mérges voltam magamra azért, amit tettem, és mélységesen meg is bántam.  

– Annyira sajnálom Su-Jin. – a lány ijedten ölelt magához.

– Mi történt Nayeon?

– Kibaszott nagy hülyeséget csináltam, nem tudom, hogy mi ütött belém, csak ott voltunk a buszon Boram-mal és elkezdte én pedig nem bírtam megállni.

– Sexszeltetek Boram-mal az éjszakai buszon?

­– Igen. – mikor ezt kimondtam még jobban elkezdtem bőgni, így kimondva sokkal rosszabb volt, mint magamban gondoltam. – Kérlek ne haragudj rám Su-Jin én nagyon megbántam, tudom, hogy kurva nagy hülyeség volt.

– Shh, Nayeon, semmi baj, ne sírj kérlek, ha megígéred, hogy soha többet nem csinálsz ilyet, akkor megbocsájtom.

– Ígérem, hogy ez volt az első és az utolsó. – szipogtam.

Fenn ült még mindig a pulton, így volt nálam egy kicsit magasabb, felnéztem rá. Arcunk nagyon közel volt egymáshoz, ő mosolygott én megmozdulni se mertem.

– Minden rendben van Nayeon. – majd egy puszit adott az arcomra.

Amilyen szorosan csak tudtam magamhoz öleltem, nem akartam elengedni, élmény dús napunk volt és ez eléggé megviselt, illetve nagyon el is voltam már fáradva.

– Gyere Nayeon, szerintem ideje lesz aludnunk egy kicsit, nem gondolod? Elég késő van. – szorgosan bólogattam, majd a lány leszállt a pultról, megfogta a kezem és behúzott a szobámba

Előszőr Su-Jin, aztán én is nagy nehezen lefürödtünk, majd bebújtunk a francia ágyba és egymás mellett aludtunk el.