Farkas Vagyok. (Első Levonás.)

Tizenharmadik fejezet.

+Faye szemszöge.+

Ki vagyok ütve.
A Teliholdak után mindenki ki van ütve.
Hát, igen.
Mint amikor az ember másnapos.
Azt hiszem.
Valami olyasmi lehet.
Feküdtem egy dombon, ahol éppen madárcsicsergés és a szép, meleg napkelte volt.
-Én ma tuti nem megyek suliba. Ne haragudj, Lexi.
-Figyu, szerintem neked is jár a pihenés. Nem maradsz hétvégén is?-kérdezte a mellettem fekvő Kol reménykedve. Szemei csak úgy csillogtak a vágytól.
Olyan csábító volt, amit mondott.
De jó lett volna.
-De.. elvégre. Miért is ne?
Kol rámmosolygott.
-De ma pihenünk!-jelentette ki, majd elfordult.
-Még szép!-értrttem egyet, majd lehunytam a szemem.

Pár órával később hangokat hallottam.
Olyan 15:45 körül lehetett.
Hát, jó álmos voltam.
Elvégre 05:00 kor aludtam el.
Kol viszont úgy aludt, hogy nem akartam felkelteni.
Inkább elmentem megnézni.
Meghát, én azért ijedek fel minden ilyesmire, mert én vadász vagyok.
Kol utazó.
Mindenkinek megvan a saját fajtája és rangsora a falkán belül.
Én vadász vagyok.
Vadászok rangsorában a hatodik.
Hát, nem vagyok valami jó.
De nem baj.
Alap falkában, ahol mindenki együttesen van, (tehát nincs külön vadász, stb, hanem, mint egy rendes falkában)  ott második vagyok. (Meg minden vadász. Tehát ugye Kol utazó. Vannak még sok utazók. Ők egybevéve ötödikek a falkarangsorban. Én vadász vagyok. Meg egy csomó vadász van még rajtam kívül. Mi együtt vagyunk másodikak. )

Na, az a lényeg, hogy elmentem megnézni a hangot.
Ismerős volt.
Nagyon.
Már a szagán érreztem.
Lexi!
Mit akar itt???
Lehet, hogy engem keres?
De nem, mivel nem tudja, mi vagyok.
Hát, mindegy.
Menjünk.
Lexivel szemben álltam.
Ő nem félt.
Éreztem rajta.
Én inkább izgultam a jelenléte oka miatt.
Elindultam felé szép lassan.
Nem mozdult.
Csak elmosolyodott.

Majd mikor odaértem, megszólalt.
-Szia. Te.. érted, amit mondok??
Erre nem tudtam, mit reagáljak, végül csak bólintottam.
-Komolyan?!!
Bólintás.*
-Uhh, na, szuper. Az van, hogy egy barátnőm, Faye eltűnt. Vagyis nem tudom, de nagyon aggódom érte. Tegnap előtt összeesett, utána hazament, de azóta nem láttam...Nem tudkm,miért ide jöttem, de úgy éreztem, muszáj volt.. nem tudom... Tudsz segíteni??
Elgondolkodtam.
Tényleg nagyon úgy tűnt, higy aggódik.
De, ha segítek, akkor hogyan?
Elvégre én vagyok, akit keres.
Sose találná meg, ha én vezetném.
De magára sem akarom hagyni Lexit.
Ismertem már jól.
Lehet, hogy sokan őrültnek tartotok majd, de hát.. van pár ötletem, meg kérdésem, amin nagyban segítene, ha megtenném ezt.
És most eljött az idő.
*Bólintás.
-Ohh, komolyan? Hol találom Fayet?  Megmutatod?
Bólintás*
Fejjel jelzés, hogy kövessen.*
-Menejek veled? Hát, rendben!
Majd mikor odajött, felkaptam.
A hátamra.
Majd száguldottam.
-WUUUHUU! -ordított Lexi teljes erejéből.
Látszólag nagyon élvezte.
Majd amikor a kis faházhoz értünk, letettem.
-Ez lenne az a hely? Itt van? Ugye semmi baja???
*Fejrázás.
-Nincs itt? -aggódott Lexi.
Erre csak behívtam a házba.
Elővettem a cuccaim és...
Elkezdtem átalakulni......