Van egy legenda, miszerint vannak farkasok, akik nem teljesen átlagosak.
Sőt.
Sokkal nagyobbak, mint a rendes farkasok és képesek emberré válni.
Ezt azonban már rengeteg ideje nem teszik.
Amióta az emberek levadászták őket, mert veszélyesnek íté...
Nos igen, Charlotte, Lexi, Faye és Kol egész nap a könyvet bújták. Vagyis leginkább Charlotte. -Jó, lányok, menjetek ki, ismerkedjetek a faluval, a környékkel, stb, mert ez egy ideig el fog tartani.-közölte Charlotte, majd visszamélyedt a lapokba. -Okés, gyertek, menjünk ki! Már amúgy is unalmas volt. -mondta Kol. -Hé, ez nem volt valami illedelmes!-szólt rá Faye, aki már szinte anyanyelvi szinten beszélte az emberi nyelvet. Kol vállat vont, miszerint ez őt a legkevésbé sem érdekli, ő kimondja, amit gondol. A nagyi is csak félvállról vetette oda neki, hogy ő is szereti, ha valaki őszinte, mivel még mindig olvasott. Kol elismerően bólintott. -Látszik, hogy egy színvonalon vannak. -mondta Lexi a döbbent Faye-nek, mivel nem akarta elhinni, hogy ennyire lazán veszi a dolgokat. Faye bólintott, mikor végre magához tért. Ki is mentek a házból, de nem igazán akartak a faluban nézelődni. Sokkal inkább a falu körüli táj izgatta őket. A falu utáni fenyőerdő, de egyébként inkább füves puszta uralta a területet. Persze volt más is, de inkább ez volt jellemző. Egyből be is mentek az erdőbe. Mivel igazából semmi érdekeset nem találtak, mentek is volna tovább, amikor Kol szeme hirtelen felcsillant. Lexi ijedt arccal feltette mutató ujját: -Nem! Meg ne próbáld! Nincs nálam váltóruha, meg semmi, mellesleg az út háromnegyedénél már elkaptatok egy nyulat, úgyhogy semmiképp ne jusson ezedbe! Amúgy is! Faye biztos fáradt! Ugye, Faye? -fordult hátra, hogy védelmet kérjen Faye-tól, de döbbent arccal fordult vissza. -Hé!!-ordította, mert a két lány már messze elrohant, de még pont a láthatáron voltak. -Nem tart sokáig! "Na persze. Estig itt ülünk majd." Végül tényleg nem tartott sokáig, mert kb 13 perc múlva már ott voltak. -Lányok, ilyet ne nagyon, oké? -kérte Lexi, de mikor odafordult a lányokhoz, sajnálóan legyintett. Kolnak nagy vigyor ült az arcán, ami nyilván csak azt jelenthette, hogy megértette, amit Lexi kért, nem lesz semmi baja velük. -Menjünk, hátha tud valamit már nagyi. -Jó, úgyis elfáradtunk a vadászatban. -Amúgy mit fogtatok? -Vaddisznót. -Azta. Ettetek is? -Persze! -Ki gondolta volna. Egészségetekre. -Köszi! -Amúgy van ott egy tó, lehet inni is. Vagy fürdeni. Vagy amit akarsz. -Szuper. -Várj, te is hallod? -kérdezte Faye, amikor a ház elé értek. -Nem, mostmár konolyan ne, nincs rá idő!-mondta Lexi, de Faye feltette a kezét, jelezve, hogy más van. -Nyüszítést hallok.-mondts Kol. -Igen, én is. Menjünk! Majd hirtelen hátrafordult. -Lexi, nem jössz? -Nem, én elfáradtam, ha valami vsn, szóljatok. -Oké. -De.. -Figyelünk! -Jó..
-Ez a kertből jön. -Igen. Bementek a kertbe, majd megláttak egy majdnem felnőtt méretű farkast, aki a fűben feküdt. Látszólag álmában adott ki ilyen hangokat. Közelebb mentek hozzá a lányok. Hosszú ideig "tanulmányozták", majd megszólalt halkan Faye. -Ricsi...?
Ricsi.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
