Farkas Vagyok. (Első Levonás.)

Tizenhatodik fejezet.

+Faye szemszöge.+

Amikor átváltoztam Lexi előtt, akkor nem nagyon tudtsm, mit fog reagálni erre.
Így hát hatássszünet történt.
Majd észbekaptam és gyorsan felöltöztem.
De nem ez volt a lényeg, hanem, hogy Lexi mit fog szólni.
Hát, hogy is mondjam.. kicsit lesokkolt.
De hát ez teljesen természetes.
Nem hinném, hogy bárki is szemrebbenés nélkül nézte volna végig.
Biztos van olyan, de, ha van is, az nagyon kevés.
Viszont itt most kétlem, hogy ez lenne a lényeg, szóval térjünk is vissza.

Miután megtörtént, kiültünk a rétre egy nagy kőre  (Inkább sziklára) és megbeszéltük a dolgokat.
Viszont Lexinek mennie kellett.
Mondtam neki, hogy erről senkinek nem beszélhet.
Megértette.
Hát, iagzából látszott rajta, hogy nem fogja elmondani, de azért na.
Szóval hazament.
Én is.
Otthon elmondtam mindent a nővéremnek.
Kol megértette.
De szért kicsit félt.
-Ez biztos jó ötlet volt?
-Igen, nyugi,semmi baj! Ismerem Lexit!
-Tudom. Csak..
-Kol, megértem, hogy félsz. Elvégre ez egy nem olyan dolog, hogy két perc slatt meg lehet szokni. De tudnod kell, hogy tudom, mit csinálok, tudom, hogy, stb.
-Rendben. És igazad van. -mosolyodott.
-Kol?
-Igen?
-Mi volt, amikor nem akartad elmondani, miért nem jó a hely? Amikor hazajöttél...
-Huhh. Biztos készen állsz,?
-Igen!
-Amikor te még nem születtél meg, akkor huszonöten voltunk. A falkában. De a  Jeges hegyen, tudod.
-Tudom.
-Ott van egy nagy banda. Olyan farkasok, mint mi. Csak ők nem Fehér Farkasok. Ők Északnyugati Farkasok. Ők negyven fős banda. Én átálltam hozzájuk. Ezt a falkát reménytelennek láttam. Nem a létszám miatt. Hanem engem lenéztek. Semmibe vettek. Sajnos. Azért, mert akkor sok vadász kellett volna, mert kevés volt. Az utazóknak akkor ndm sok értelmük volt. Én voltam akkor egyedül utazó. Majd bevezették, hogy csak a vadászok szaporodhatnak egy hétig. Megszülettél te. És én akkor döbbentem rá, hogy mit is tettem a falkámmal. Rögtön visszajöttem. De az ottaniak, az Északnyugatiak nem bocsátottak meg nekem és azóta sem vagyunk jóban. Régen ebből a falkából átmentek hozzájuk hatan. Véglegesen. A többiek úgy tűntek el, hogy az egy hetes szaporodási szabály miatt meghaltak. Azóta több ilyen nincs, mert veszélyes.
És hát.. nagyjából ennyi..
-Huhh.
-Hát, nagyin sajnálom.. De miattad visszajöttem. Te voltál, aki megmentett engem. Szóval mindent neked köszönhetek.
Elmosolyodtam.
Megbocsátottam.
-Szóval, mit kéne tennünk?
-Holnap dljössz velünk?
-Hova?
-Lexivel dlmegyünk a nagymamájához. Elvileg ő egy ősi.
-Miii?!
-Jössz?
-Mindenképp!
-Kíváncsi vagyok, hogy nézel ki emberként.-vigyorogtam.
-Holnap meglátod. De mist vadászunk, gyere!

Északnyugati Farkas.